Az ember természetes vágya a biztonság. A komfortérzetünk egyik meghatározó alappillére, hogy biztonságban érezzük magunkat. Gyermekként a család jelenti számunkra a biztonságos közeget. Aztán társra vágyunk, akivel együtt élhetjük meg, mit jelent az érzelmi biztonság egy másik megmagyarázhatatlan fajtája. Felnőttként az otthon biztonságát igyekszünk kialakítani: ne csupán mi, de a házastársunk is biztonságban érezze magát, és persze a gyermekeink, akik számára mi vagyunk a biztonság megtestesítői. Mindeközben igyekszünk fejleszteni, tartalékot képezni, terveket készíteni, és igyekszünk elkerülni mindazt, ami bizonytalanságot hozhat az életünkbe. És legyünk őszinték magunkkal, ez önmagában nem egy rossz dolog: a rend, a stabilitás és az előrelátás mind…

Ebben a hónapban a TeSó blogon sorra vesszük és kicsit boncolgatjuk Jézus boldogmondásait (Mt 5, 3-12). Ismert és sokak által kedvelt Bibliai szakaszról van szó, ami számomra is sokatmondó, bátoritó, lelkemet simogató. Mégis van benne valami, ami olykor feszültséggel is eltölt, talán mert a boldogmondások ígéretei sokszor a jövőre mutatnak. Akkor mégis mit jelentenek a jelenben? Jézus olyan élethelyzetekben lévő embereket nevez az említett bibliai szakaszban boldognak, amilyenekre nem feltétlenül vágyik az ember, a külvilág is inkább sajnálja őket: szegények, éhezők, sírók, üldözöttek. Ezek a boldogmondások szembemennek a világ gondolkodásával (de nem meglepő, hiszen sok esetben Jézus maga is szembement…

Ha elképzeled a boldogságot, mit látsz? Tiszta eget, napsütést, zöld mezőt, virágokat, esetleg színes léghajókat? Ugráló gyermeket, mosolyt, ölelést? Sokféle kép születhet, ha a boldogságra gondolunk, de biztosan nem ábrázol csatát, harcot, ütközetet, sem gyűlöletet, üldözést. Hiszen lehet ennek örülni, tehet ez boldoggá? Jézus szerint igen, ha ez őérte történik. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet, az Emberfiáért. (Lk 6,22) Ez lenne a boldogság? És vajon igaz ez ránk? Hiszen mi itt a Kárpát-medencében viszonylag kényelmes helyen vagyunk. Tulajdonképpen nem üldöznek az Emberfiáért. Lehet templomunk, gyülekezeti termünk, nyilvános…

„Boldogok, akik sírnak…” Boldogok? Elég fura kijelentés. Gondolhatnánk arra, hogy „sírva vigad a magyar”. Bár a biblia szövegében nem láttam olyan bővítést, hogy boldogok a magyarok, akik sírnak. Talán ez mégis valami többet jelent, valami mást. Egy mélyebb megtapasztalás volt számomra, hogy a könnyeim nem csupán a nehézségeimnek, gyötrődéseimnek terméke. Bár az én esetemben gyakoriak a könnyek, meghatódom a szereteten, ha azt látom, hogy egy gyermek hálásan öleli meg az édesanyját, vagy egy apa szeretete sugárzik a gyermekére. Könnyes a szemem különböző örömteli eseményekkor is, és minden olyan gesztus látványakor, ami a szeretetet sugározza, akár egy kisállat felé, vagy ha…

„Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.” Lk 24,8-9 2026 húsvétján sokféleképpen ünnepelhetünk: vannak köztünk betegek, akik gyógyulást várnak; aggódó beteggondozók, akik mások gyógyulását remélik; családjukat hiányolók; külföldre szakadtak, akik csak lélekben és gondolatban vannak itt és vágynak vissza. Amilyen sokféleképpen élünk, olyan sokféleképpen tudjuk ünnepelni ugyanazt az örömhírt. Vannak ma köztünk nagycsütörtöki emberek: ők azok, akik úton vannak Jézushoz, hallgatják az Igét, az néha megérinti a lelküket, Jézus közösségbe hívja őket, de nem érnek célba. Vannak köztünk nagypénteki emberek is: tele vannak aggodalommal és fájdalommal, szinte minden napban találnak valami gyászosat és…

Mária Sosem tűnt még fel számára, milyen hosszú tud lenni egy éjszaka. Élete leghosszabb éjszakája. Megpróbált pihenni, csukva tartani a szemét, de szemgolyói égtek a könnyektől, amiket elsírt és amiket visszatartott. Egy szemhunyásnyit sem aludt, csak sóhajtozott. Nagyon korán indult, a sötétben ragyogtak felette a csillagok. Nem állt meg, hogy rácsodálkozzon az égbolt szépségére, botladozva haladt célja felé. Útközben elfáradt, kicsit lelassított és ekkor pillantott fel az égre először. Egy röpke pillantás elég volt, aztán ismét meggyorsította lépteit. „Mennyire hidegek és távoliak a csillagok”- gondolta. „Pedig Ő azt mondta, Isten közel van mindannyiunkhoz. Azt mondta, bennünk lakhat. Otthon érezhetjük magunkat…

„Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” Jn 19,28-30 Nagypénteken az Isten nagyon nagy dolgot vitt véghez ebben a világban. A Krisztust követő ember ezt már tudja, a Krisztust nem követő ember pedig talán nem is sejti. Nagypéntek akkor kezd érthetővé válni, ha valaki az egész történetet ismeri. Ha tudja, miért született Jézus. Ha tudja, miért kellett egyáltalán Jézusnak istenként emberré lennie. Ha tudja, miért…

Számomra a húsvét előtti böjti időszak egyik szépsége, hogy tavasszal van, amikor minden a megújulásra emlékeztet, mindenben ott lüktet az élet a növekedésre. Nagyon szeretem a lelkünket egy tavaszi éledő kertként elképzelni, ami legbelül ugyanúgy alig várja, hogy virágba boruljon az ő teremtője örömére. De ahogyan a növények is igénylik a számukra kedvező körülményeket, egy növekedéshez ideális légkört, úgy a lelkünknek is szüksége van éltető forrásra, amely segíti bennünk a jó gondolatok, a helyes hozzáállás növekedését, hogy Istennek tetszésére tudjunk törekedni. A böjt lehetőséget nyújt arra, hogy mélyebbre nézve önmagunkban képesek legyünk felismerni azokat a hátráltató erőket az életünkben, amelyek…

Feltételezem, te is tapasztaltad már életed során valamilyen formában a haragot, mint emberi érzelmet. A harag akkor a legveszélyesebb, ha bennünk marad. Ha valakinek a neve hallatán még mindig feszültséget érzel, ha nem tudod elengedni a sérelmeidet, az igazadhoz való ragaszkodást, akkor elindul benned egy láthatatlan harc önmagaddal, ami az elengedés nehéz harca. A Biblia így figyelmeztet a harag következményére: „Az ember haragja nem munkálja Isten igazságát.” (Jak 1,20). Önmagában a harag még nem bűn, emberi reakció a fájdalomra, a bántásra, az igazságtalanságra. Eleinte egy érzés, később azonban állandó kísérőnkké válhat, ha azon kapjuk magunkat, hogy ragaszkodunk hozzá, nem engedjük…

Csak még egy… Reggel szól az ébresztő. Szundira húzom. Még öt perc. Még öt perc. Hogy lett az öt percből fél óra? Megint el fogok késni. Mindenki elkésik. Szeretek varrni. Jó viselni valamit, amit tudom, hogy én varrtam, de mások nem tudják. Egy jó titok. Találtam egy helyet, ahol jó árban lehet anyagokat venni. De most kell leadni a rendelést. Rendeltem. Előttem megjelentek a ruhák, amelyeket majd elkészítek. Ennek két éve. Ott várnak az méterek, tele a szekrény. Csak még egy anyagot azért veszek. Rendeltem az interneten. Elkészítettem egybe a rendelést. Mindenkinek valami szépet, hasznosat, ami úgy is kell, most…

A megfelelési kényszer után – véleményem szerint – az egyik legmérgezőbb tanult viselkedési forma az érzelmeink elfojtása. Sajnos sokszor gyerekkorunktól kezdve azt nevelik belénk, hogy vannak érzések, amiket nem szabad kimutatni. Már a hároméves gyermeknek is azt mondjuk, hogy „a nagyfiúk nem sírnak” vagy „a nagylányok nem hisztiznek”. Ezek azt tanítják a gyermekeinknek, hogy bizonyos érzések nem elfogadhatóak, ezért megtanulják elrejteni őket – hozzánk, felnőttekhez hasonlóan. Gyakori jelenség, hogy mi magunk nem akarunk szembenézni a saját nehéz érzéseinkkel. Tükröt tartani, önvizsgálatot végezni fájdalmas vagy kényelmetlen lehet, ezért egyszerűbb félretenni, szőnyeg alá söpörni az érzéseinket, főleg ha azt gondoljuk, hogy ezeket…

Megváltozott a világ. Egy olyan generáció nőtt fel, akik állandóan az online térben vannak, ahol pedig egyre több és több újdonság van. Mindig van mit görgetni. Néha kíváncsiságból, néha csak időtöltésként, unaloműzésként. Ma már az a jellemző, hogy ha nem köti le valami a figyelmünket tíz másodperc alatt, akkor görgetünk tovább, míg nem lelünk valami olyat, ami új, ami érdekes, ami vicces, ami megüti az érdeklődési küszöbünket. Mondhatnánk, hogy nincs is ezzel baj, ma ilyen a világ. Pedig nagyon sok baj van ezzel. Az egyik ezek közül az, hogy a lelki életben is ezt gyakoroljuk, mert ezt szoktuk meg. Nem…