Francine Rivers: Megváltó szeretet

Az 1850-es évek Kaliforniájában járunk…

Angel a legdrágább ruhákban jár, a legjobb ételeket eszi, neki van a legtöbb rajongója, ő a leggyönyörűbb nő a vidéken. És mégis…  A szívében nincsen más, csak hideg és sötétség. Undorodik magától, gyűlöli a világot, és végtelenül haragszik Istenre. A férfiak tárgyként használják őt, és a lány sem lát magában többet. Angel ugyanis nyolcéves korától fogva prostituáltként él.

Míg más kamaszok a jövőjüket tervezgetik, ő megtanul érzések nélkül élni, elfogadni az életet, amit a „sorsa” rótt ki rá. Huszonéves korára a teljes üresség veszi hatalmába a szívét. Aztán egy szép napon megjelenik egy férfi, aki nemes egyszerűséggel a tudtára adja: feleségül fogja venni őt, mert Isten ezt a feladatot adta neki. Angel nem tudja komolyan venni Michael Hóseát, az egyszerű farmert. Kiteszi a szűrét egyszer, kétszer, sokszor. A férfi mégis újra és újra nyeregbe száll a lányért. Na persze nem jószántából. Nem csupán azért, mert elbűvöli Angel páratlan szépsége. Egy bizonyos „halk hang” nem hagyja nyugodni. Isten az, aki akarja ezt a lányt, és Michael a megmentésére küldött férfi.

Csakhogy ő nem akar megmenekülni. Elkezdődik egy végtelennek tűnő harc, amit kisebb győzelmek, nagy bukások, belső vívódások és váratlan fordulatok kísérnek.

Vajon van élet a Per A Dice-on kívül? Miért nem hajlandó elfogadni Angel a felé nyújtott kezet? Megéri az a rengeteg harc, amit Michael vív érte? Mi tudja átformálni egy sorsába belekeseredett ember szemléletmódját? Egyáltalán meg lehet menteni egy olyan embert, aki folyamatosan menekül? Minek kell történnie ahhoz, hogy Angel levethesse magáról a múltját, és elfogadja azt a jövőt, amit Isten készít neki?

Francine Rivers valamennyi könyvére igaz, hogy mély fájdalom letenni őket, és alig várja az ember, hogy ismét a kezébe vehesse. Talán mégsem nagy túlzás azt állítani, hogy ez az írás mindegyiken túltesz. A könyv utolsó lapján az 517-es szám szerepel, első ránézésre ijesztően hosszúnak tűnik Angel és Michael párviadala. Valóban az. Mégis annyira magával ragadó a történet, hogy képtelenség szabadulni tőle. Helyenként felnevetősen poénos, máskor szipogósan megindító, csapkodóan dühítő, vagy épp elmerengősen továbbgondolni való. Minden, csak nem feledhető.

Olvasd el a könyvet, aztán írd meg, mennyi időbe került végigrágnod magad rajta; hány óra volt a rekordod, amit folyamatos olvasással töltöttél; illetve mi volt a kedvenc részed benne!

Olasz Tímea