A minap egy előadásra készülődtem a szexualitással kapcsolatban. Meg sem tudom számolni, hány előadást és ifi órát tartottam már erről a témáról. Azt hiszem, fekszik nekem ez a téma, talán pont azért, mert annak idején, amikor még nagy kérdés volt ez az életemben, sokat foglalkoztam vele.
Nos, készülés közben egyszer csak belém nyilallt egy kérdés: Miért nem elég az, amit Isten mondott a szexről? Szinte úgy éreztem, hogy belefáradtam a folytonos érvelésbe, pro és kontra eszmefuttatásokba.
Nem akarom elbagatellizálni ezt a dolgot, mert tudom, hogy ez sok fiatalnak nagy kérdés, főleg azoknak, akik szerelmesek.
De akkor is felvetődik bennem: Miért nem elég az nekünk, hogy Isten azt tartja, a szexnek a házasságban a helye? A paráznaság bűn. Miért kell erről minket meggyőzni? Nem elég az, hogy Isten mondta?
Itt azonban nem a szexről van szó. Nemcsak a szex kérdésében csináljuk ugyanis ezt, az életünk más területein is megkérdőjelezzük Isten akaratát. Nekem az jön le, hogy igazából nem hiszünk Istennek. Tisztában vagyunk vele, mit akar, mégis a kibúvókat, az alternatív megoldásokat, a kiskapukat keressük. Mintha Isten azért hozna szabályokat, hogy kitoljon velünk. Isten a „nagy ünneprontó, a kozmikus zsaru”, és ha jól érezzük magunkat, akkor jön a villámaival és lesújt ránk. Pedig ez nagyon nem így van. Hiszem és vallom, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk, és ha valamit megtilt vagy keretek közé zár, azzal megvédeni akar minket.
A bizalommal van nekünk bajunk. Ha bíznánk Istenben, nem firtatnánk a dolgot, miért nem lehet valamit, hanem csak elfogadnánk és tudnánk, hogy az érdekünkben van. Nem kell félreérteni, nem a vak hitről beszélek, és nem hiszem, hogy bűn lenne az, hogy kérdéseink vannak. Itt arról van szó, amit Jézus mondott a gyermeki hitről. Bizalommal elfogadni azt, amit Isten mondott, és nem arra várni, hogy érvekkel meggyőzzenek. Elhinni, hogy jó az Isten akarata, a legjobb út, amit csak választani lehet.
Jó lenne felnőni a gyermeki hithez, mert hiszem, hogy így lehet egészséges életünk. Persze szembe lehet menni azzal, amit Isten mond, de akkor ne csodálkozzunk, ha nem azt kapjuk, amit várunk, és nézünk majd, mint Ádám anyák napján.
Kiss Bertalan
