Mézédes paradicsom

Nem tudom, gondolkodtál-e már azon, hogy milyen volt az Édenben? Én néha eltöprengek rajta, hogy milyen is lehetett az a hely, ahol eltölthettük volna az öröklétet. Vajon hogyan képzelte el Isten az ember életét a bűneset előtt?

Gyere velem egy röpke utazásra, túrázzunk egyet az Édenben! Mondjuk, mi vagyunk Ádám, vagy épp Éva! Ott vagyunk a Paradicsomban, amire Isten azt mondta, hogy minden igen jó. Ha engedjük szárnyalni kicsit a gondolatunkat, akkor egy olyan hely jelenik meg a szemünk előtt, ahol minden szép, csodálatos színekben pompázik, minden rendben működik, madárcsicsergés és béke van. A nap hétágra süt, és eső csak akkor van, ha meg kell öntözni a földet, akkor is kellemes, meleg zápor. Körülöttünk ugrándoznak az állatok, egy-egy őzike vidáman ránk mosolyog, aztán elfut. Gyönyörű pillangók röpködnek, néha megpihennek egy virágszirmon, majd ismét felröppennek és valami megmagyarázhatatlan táncot lejtenek a levegőben. Szemünk elé tárul a rengeteg gyümölcsfa. Ágai meghajolnak előttünk a gyümölcsök súlya alatt. Nem messze tőlünk patak csörgedezik, amely átszeli a kertet. Hangja megnyugtat és összemosódik a növények susogásával, ezernyi madár csicsergésével és a nagyobb állatok fel-fel morajló hangjával. Mindezt teljes béke és harmónia szövi át, s a napokat megkoronázza a csodaszép, vöröslő alkonyat, amikor a Teremtő, mint gondos szülő bejárja a kertet, elégedetten mosolyog, és néha táncra perdül örömében, mert gyönyörködik alkotásaiban. Mi, emberek nagyon várjuk ezt a pillanatot, mert olyan jó beszélni a bölcs és szerető Atyával, mindig felmelegíti szívünket a közelsége, bölcs tanácsaira folyamatosan rácsodálkozunk. Milyen csodás, hogy pont mi vagyunk a kedvencei a tökéletes Istennek! Nem is kívánhatnánk jobbat!

A Teremtő és az ember kapcsolata igazán különleges volt. Beszélgethettek Istennel, érezhették a szeretetét, ellátta őket tanácsokkal, talán még mondott pár isteni viccet is, amin rengeteget mosolyogtak és kacagtak. Le merem fogadni, hogy nagyon élvezték azt a helyet, az életüket, és bármit megtettek volna, hogy ez így is maradjon.

Bizony, a paradicsomban egy irigylésre méltó és ideális állapot volt. Az ember és Isten kapcsolata személyes, élő, rendszeres és hibátlan volt. Bizonyára öröm és hála jellemezte Ádám és Éva viszonyát Isten felé. Örömmel és hálával volt tele a szívük, mert naponta rá tudtak csodálkozni Isten kiválóságára. Ha érezted már közel magadhoz Istent, és érezted azt a lüktető, eleven és felszabadító boldogságot, ami ezzel jár, azt, ami képes felemelni bármilyen mélységből, képes megbocsátani a legocsmányabb bűnöket is, és akkor is kedvesen és szeretettel fordul hozzád, amikor még te se szereted magad, akkor elképzelheted, hogy mit érezhetett Ádám és Éva, mikor szemtől szembe beszélgettek Istennel.

Mégis a legcsodálatosabb az egész paradicsomi létben nem ezek voltak, hanem hogy Ádám és Éva még mert bízni Istenben kérdések és kételyek nélkül. El merték hinni és fogadni, hogy a SZERETŐ ISTEN a lehető legjobbat kínálja nekik. Nem vágytak semmi másra, a szoros és bensőséges kapcsolat teljes mértékben boldoggá és elégedetté tette őket.
Ezt a feltétel nélküli bizalmat és elégedettséget vesztették el a bűnesetkor.

Ha mostani helyzetünket elcserélhetnénk velük, melyikünk halogatná a döntést?

Nos, valahogy így élhettek Ádámék a Paradicsomban. Azóta rengeteg minden változott. Talán egyedül csak az nem, aki még mindig a legjobbat akarja az embernek, akinek még mindig mi vagyunk a kedvencei, szeme fényei, és aki várja, hogy újra merjünk bízni benne. Várja, mert vár minket egy olyan helyen, ami még az Édenkerttől is sokkal csodálatosabb és azt szeretné, hogy ott élhessünk örökké vele együtt.

Balázs Tóni