Júdásdiszkont

„ … Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki” Máté 26,15

Gyerekkoromban volt olyan idő, mikor kiküldtek árulni a beregszászi piacra. Körtét, almát, cseresznyét vittem – mikor mi volt. Sosem felejtem el azokat a reggeleket. Fontosnak éreztem magam, mert volt valamim, amiért az emberek pénzt adtak.

Nagyhét van, bevásárolunk húsvétra. Júdás is kimegy a piacra. Nincs mása, „csak” egy Jézusa. Három együtt töltött év. Csodák, gyógyítások. Séta a Galileai-tenger partján és magán a tengeren is. Lázár, aki feltámadt, a vérfolyásos asszony és a béna, akik meggyógyultak. Sokan mások, névtelenek, futó arcok Júdás szeme előtt a sokaságban, ahol Jézus gyógyított.

Júdás úgy dönt, anyagiasítja a legnagyobb értéket az életében. Hasznát veszi Jézusnak. Nem úgy, ahogy Jézus használni szeretne neki vagy felhasználná, hanem úgy, ahogy ő használná Jézust. Nem tud mást kezdeni vele, minthogy eladja. Ettől lesz Jézus értékes. Ettől lesz ő, a kereskedő tanítvány fontos. Vagy nem?

Itt emberkereskedelem folyik. Jézust „ennyiért megéri” eladni. Júdás kiszámolja az embert. Kiméri kilóra, ha úgy tetszik. Nagyjából félmillió forint = egy emberi lélek. Áll az alku.

Az ember mint cseretárgy jelenik meg Júdás történetében. El lehet adni, hasznát lehet venni a legmegalázóbb értelemben. És mégsem – mert az ember mégsem cserélhető. Nem adható el VALAKI harminc VALAMIÉRT. Se háromért, se háromezerért. Júdás megbánta az üzletet, visszavitte a pénzt, kérte szépen, amit eladott. Azonban azt a Jézust nem kaphatta vissza már. A Feltámadottat pedig nem akarta megvárni, pedig számára is lett volna bocsánat. Nem kedvező díjszabásban, THM-mentes kölcsönnel, diszkont áron. Hanem ingyér’.

Nagyon nehezen képzelhető el a visszaút, ha felcseréljük vagy azonosítjuk az életet a tárgyakkal. Igazán nekünk való prófécia ez. Az ember ma egy dolgozó gép. Értékeket, dolgokat termel, és ebben a tárgyiasulásban feláldozza az életét. Észre sem vesszük, ahogyan kisiklik a kezünkből a gyermek, a természet, a jelen és a jövő. Eladjuk a boldogulásért.

Mit tud tenni valaki, aki nem akar embert árusítani, de egy rabszolgapiac közepén él? Jézus az áldozat útját mutatja nekünk. Ő maga lett rabszolgává. Nem karddal ment szembe ezzel a világgal. Nem akadályozta meg Júdást sem. Sőt, szinte kérte, tegye meg, amit akar. Előre tudta, hogy ez az embervásárlás prófétai üzenet lesz. Hiszen Jézus valóban kifizetett adóssággá lett. Helyettünk adták el! Jézus lázadás és harc helyett mindent fölülírt. Mindennek új értelmet adott.

Nála annyi a megbocsátás, hogy ingyen adja annak, aki kéri, mégis ő lesz gazdagabb ezzel az ajándékozással. Ő lesz gazdagabb mindenkivel, akit megajándékoz. És mégse megy csődbe Isten országa. A mennyei valuta még mindig értéktartóbb, mint a hrivnya, forint, dollár – akármi, amiben mi értéket mérünk. Amiben mi életet mérünk és amire rámegy az életünk.

Nem emlékszem a legjobb üzletre, amit kötöttem. Arra se, hogy megvezettek-e. Azonban azt tudom, Júdásnak sokkal többe került ez az üzlet, mint amennyit nyert rajta. Azt tudom, hogy a legjobb dolog, ami történhet velem, hogy Jézusba fektetek – hitet, bizalmat, erőt, időt, energiát, pénzt. Mindent, ami van és ami lehet. A legjobb üzlet az, ha rámegy Jézusra az életem.

Díjmentesen kipróbálható Jézus. Csak itt, csak most. Nem béta-verzió, nem demó. Teljes értékű megváltás. Ma még ingyen. Igaz, ami ingyen van, az kerül a legtöbbe, de ezzel ne törődjetek! Az adósság rendezve van. Jézus az Ámen, a garancia rá. Sokba fájt, de vigyétek minél többen, minél messzebbre! Tartsátok látható helyen! A tiétek lehet – most már örökre.

Laskoti Zoltán