„Nincs itt, hanem feltámadt!” Lk 24, 6a
Évek óta ez a mondat jelenti számomra a Húsvétot. Egyszerűen nem tudok továbbmenni tőle, nem tudom átlépni ezt a fél igeverset. Sokkoló, mellbevágó, beugrik róla az egész húsvéti történet. Eszembe jut a kereszt, Jézus szenvedése, A Passió c. film, az üres sír és az emmausi úton megjelenő Messiás. Eszembe jut a tanítványok zavarodottsága, a kapkodásuk, a hitetlenségük, a kétkedésük és felötlenek bennem a saját hibáim is.
Természetesen a tanítványokat sem irigylem, ők sem erre számítottak. Jó…igen…Jézus beszélt a halálról és valamiféle feltámadásról, de képtelenek túljutni a kezdetni csalódottságon. Dühösek? Talán. Utóbbi három évüket egy híres rabbi mellett töltötték, akit nem kis kegyetlenséggel kivégeztek. Ennyit érne a jézusi hatalom? Ennyi ereje lenne az Isten Fiának? Szomorú befejezés, mindenki rajtuk fog röhögni, egy ideig talán nem is kellene mutatkozni az utcákon. S így, a kereszt után, még nagyobb meglepetésként éri őket az üres sír. Hogy micsoda? Angyalok? Nincs a sírban? Feltámadt?
Az evangéliumi történeteket olvasva, nagyon sokszor elhitettem már magammal, hogy én mennyivel jobb vagyok és hívőbb ezeknél a tanítványoknál. Én értem, én tudom, teológián is tanultam róla, nekem nem kell elmagyarázni és mégis mellbe vág. Nincs ott, mert feltámadt! A korbácsról, a töviskoszorúról, a véres keresztről sokat tudok beszélni, de az üres sír túlmutat mindegyiken, egyenesen Jézusra.
Nem egy halott Istenem van, nem kell a sírban keresnem. Nem kell kicsinyhitűen azt gondolnom többé, hogy minden erről a földi életről szól; hogy az álmaim, terveim és céljaim csupán a jólétről és a boldogságról szólhatnak. Nem engedi, hogy az életemet minden erőmmel a sírhoz láncoljam. Sokkal többet adott az emberiségnek, mint amit vártunk, amire számítottunk volna Tőle. Egy üres sírt, teletömve örök élettel.
Nekem ez a húsvéti evangélium, az örömhír. Fájó, hogy erre a jó hírre emberi véleményeket, kánaáni szófordulatokat, vagy épp egy tucat tojást és 10 kg sonkát pakoltunk. Körítésnek jók ezek, ráadásul finomak is, de maradjanak meg körítésnek! Számomra ma a legfontosabb szavak ezek: Krisztus feltámadt, Krisztus él és Vele együtt végre én is élhetek!
Máté Richárd
