Bloggerekből baristák – TeSó blog Cafe a Lendületen

Szűkebb baráti társaságom régóta tudja rólam, hogy nagy kávészerető – egyesek szerint függő – vagyok. Tény, hogy szeretem „éltető nedűként” definiálni e némelyek által „méregnek” titulált sötétbarna löttyöt. Mint az igen hamar kiderült, a TeSó amatőr bloggereinek nagy része is „kávéista”. Lehet, hogy ez az összetartó kapocs késztetett minket arra, hogy fogjunk kávéttejetcukrotsátratasztaltegymást, oszt’ kiszálljunk a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) éves nagy találkozójára, a Lendületre. Nevezett jeles alkalom május 10-én volt a Bereg Camp területén, ahol összvissz 2200 fiatal – bármit is jelentsen ez a szó – gyűlt össze.

Talán tudod, kedves Olvasó, hogy a TeSó blog az egykori TeSó újságból nőtte ki magát. A XXI. század ifjúságának interneten szocializálódott lényének igényeit és megszólíthatóságát figyelembe véve lett nyomtatott sajtóból online tartalommá. A magam részéről azt gondolom, ez egy jó lehetőség arra, hogy könnyebben megismerjük egymás gondolatait, istenhitünk megélésének módjait vagy akár küzdelmeit. Hiszen az online tartalmakhoz bárki – így akár Te is – hozzá szólhat. Blogunk szerzői pedig kifejezetten örülnek, ha egy-egy bejegyzés alatt diskurzus alakul ki, s megismerhetnek téged, az Olvasót. De az is tény, hogy Kárpátalján nagyon sokan még nem tudják, hogy a TeSó újság nem szűnt meg, csupán átalakult. Ezért a stílusosan TeSó blog Cafe névre keresztelt „kávéházunk” azzal a céllal üzemelt a Lendületen, hogy minél többen tudomást szerezzenek weboldalunkról. Sok-sok kávé, kapucsinó, tea termelődött kis kacsóink munkájának nyomán, amit aztán a sátrunkban tiszteletüket tevő arcok szép sorjában fel is hörpintettek. Bónuszként pedig kaptak egy-egy „harapós” könyvjelzőt a blog elérhetőségével, hogy ne csak a finom kávéíz maradjon utánunk… És voltak még az oldalunkról válogatott bejegyzés részletek, hogy aki kedvet kap, az máris beleolvashasson irományainkba. Volt tombola is, szuper ajándékokkal. És volt még jó erős szééél is, ami szó szerint elvitte a sátrat a fejünk felől – de hát ez már részletkérdés (ezúton is köszönet azoknak a szorgos férfiembereknek, akik percek alatt új sátrat húztak kávét főzők és fogyasztók feje fölé).

Összegezve, volt itt minden, ami a túléléshez szükséges egy hosszú napon: táplálék a léleknek és muníció a testnek. S, hogy ne csak egy szimpla beszámoló legyen ez a „cikk” a mi kis rendhagyó kezdeményezésünkről, hadd mondjam el, hogy bár nem tudom, hányan kattintottak aztán a kávénk hatására a blogra, egy valamire biztos jó volt ez a buli: megláthattuk mi magunk, a jelenlévő és a lélekben támogató szerzők, hogy mennyire színes társaság is a miénk. Ahogy a kávé összehozta az emberkéket a pultnak kinevezett ütött-kopott asztalunk előtt, úgy hozott össze minket (pult mögött állókat) Isten Szent Lelke. Közös feladatot kaptunk: azt, hogy elhozzuk hozzád, neked az Ő szavát. Hogy gondolatok ébredjenek bennünk, s hogy e gondolatok benned további gondolatokat ébresszenek, melyek végül egyetlen igazságban egyesülhetnek majd azon a napon: Krisztus eljött, hogy véghezvigye azt, amire Te és én képtelenek vagyunk. Hogy megmentsen. Számomra hatalmas öröm és csoda volt megtapasztalni, hogy bár egész nap talpon voltunk, egyfolytában tolongtak a sátrunkban, a kávégépek időnként már-már megadták magukat, a nap égetett, a szél fújt, a sátor repült – mi nem ordítottuk le sem egymást, sem a fogyasztókat. Sőt, a kávézók sem ordítottak le minket. És ez még véletlenül sem a mi érdemünk. TUDOM, hogy Ő intézte így. Mert célja van ezzel az egész blogolósdival. Remélem, hogy Te is részt veszel velünk együtt ebben a nagy kalandban, s a bejegyzések segítik majd lelki épülésedet. Ha pedig hasznosnak látod a TeSó blogot, akkor ez lehet egy eszköz a te életedben is, hogy elérj másokat, betöltve ezzel Krisztus parancsát: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” Mt 28:19a.

Kocsis Julika

(a képet Sanyitól, a bagolytól szereztük 🙂 )

Galéria

(A fotókat köszönjük Pataki Gábornak és Pallay Ferencnek)