„Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.” (2Kor 8, 11-12)
Valóban úgy gondolod, te, aki most ezt olvasod, hogy jobb adni, mint kapni? Igen? Akkor miért nem teszed rendszeresen? Akkor miért aggodalmaskodsz azon, hogy nem tudsz mit adni? Miért félsz attól, hogy akkor neked rosszabb lesz, mert egy csomag kávéval kevesebbet tudsz megvenni?
Azért, kedves Tesó, mert igazából még nem tanultad meg, nem tanultuk meg, hogy miért is jobb adni, mint kapni. Gyermekkorunktól sulykolják belénk ezt a mondást: „Jobb adni, mint kapni.” Meg is tanultuk rendes gyerekhez illően, de azért mégis milyen jó már, amikor az ember kap. Annyira, hogy már kicsiként rászokunk arra, hogy ha adunk valamit anyának vagy apának, akkor mi is kapunk cserébe valamit. Ezért van, amikor már csak azért adakozunk, hogy kapjunk – legalább egy jó szót.
Akkor mégis miért jó adni? Azért, mert nem magán a cselekvésen van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen szívvel, milyen lélekkel, miért és KIÉRT teszem. Sokféleképpen lehet adományozni: érzelmek nélkül, sajnálkozásból, barátságból (…) és hálából is lehet. A mai napi ige erre hívja fel a figyelmünket. Ha eldöntötted, hogy adakozol, akkor vidd is véghez az elhatározásodat. Mert mégis mid van, amit nem kaptál? Minden, amivel rendelkezel, amit birtokolsz: kaptad. Isten mint teremtő ad, mint a történelem Ura mindeneket igazgat, mint Atya Isten szeretetéből pedig a Fiát adja, hogy megváltson bennünket. Amikor felismerem ezt a megváltást, akkor döbbenek rá megajándékozott voltomra. Akkor válok képessé arra, hogy őszintén, szívből és hálából tudjak adni még annak is, akit az ellenségemnek tartok. Már nem azt fogom nézni, hogy kinek adok, hanem hálás leszek azért, hogy van miből adnom. Adakozni nemcsak pénzzel lehet, hanem bármivel, amiből neked több van, illetve bármivel, amire képessé tett Isten. Mert Isten mindenkit másféleképpen gazdagított meg: egy kisgyermek mosolyával felvidíthat másokat, a jó tanuló segítheti társait felzárkózni, a szakács enni adhat az éhezőnek, a kőműves tetőt emelhet a hontalan feje fölé, az orvos meggyógyíthatja a beteget, az erős ember felemelheti az elesettet, a szerető ember pedig szeretheti azt, akit senki nem tanított meg szeretni.
Valaki megváltott. Az én hitetlen és hiteltelenné vált életemet megváltoztatta, és az összes tartozásomat kifizette. Az adóslevelemet felvitte a keresztre, engem pedig felemelt az önsajnálkozás és az önpusztítás mélységéből. Megtisztíthat a mások szerencséjének és sikerének irigylésétől, a vélt szegénységemmel igazolni akart fösvénységemtől, de a magam leértékelésétől is. Az érettünk szegénnyé lett Jézus a menny dicsőségét és örökségét velünk megosztani akaró Krisztusunkká lett.
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” /Mt 6, 25/
Zilahi Réka
