Gondolatok az Anyabuli (Mom’s night out, 2014) c. filmről
Engedjetek meg nekem egy egészen rövid bejegyzést. Azért, mert ezt a filmet látni kell, mintsem írogatni róla. Vigyázat, spoiler következik!
„Szeretem a gyermekeimet. Szeretem a férjemet. Csodálatos életem van. De akkor miért vagyok boldogtalan?” Ezzel kezdődik az Anyabuli, amiről azt gondoltam, hogy nagyjából a Másnaposok női változata lesz, amiben az agyonfáradt, kiégett édesanyák elindulnak bulizni anyák napján, majd biztosan alaposan berúgnak és mindent felforgatnak maguk körül (ennyit az előítéleteimről). Erről eszembe jutott, hogy vajon a következő anyák napján velem is ez lesz? 🙂 Most, hogy betekintést nyertem abba is, mi történik, ha az apákra maradnak a gyerekek – sokszor végiggondolom majd a bulizást. Annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy bár ez vígjáték, és elsősorban felnőtteknek szól, nincs benne egyetlen olyan szó sem, amit ki kellene sípolni vagy csillagokkal jelezni. Ez az első tíz perc után már kezdett szokatlan lenni. Ettől eltekintve elég laposnak, „egyszer nézhetőnek” tűnt. Egy darabig.
Megjelenik egy nagydarab, tetkós, kigyúrt, marcona motoros fickó, Csont, aki csak akkor beszél, ha szükséges, és akiből egy csapásra lelkigondozó válik. Messze nincs köze a gyerekneveléshez, de úgy megmondja a tutit főhősünknek, hogy az darabokra hullik tőle. Ez az édesanya, Allyson, rendkívül hasonlít sok más édesanyára, akit ismerek. A legjobb anya akar lenni, még annál is jobb. Mindent megtesz ezért. Teljesen értelmetlen dolgokat is. Olyan szinten adja át magát az anyaság szolgálatának, hogy nincs is saját élete. A legtöbben, akik ezzel a lelkülettel állnak a gyerekneveléshez, vagy az élet bármelyik más területéhez, állandóan azzal küzdenek, hogy képtelenek megfelelni; bármit is tesznek, bármennyire is igyekeznek, az nem elég, az túl kevés. És Csont, a maga hihetetlen egyszerűségével, nem cifrázza, csak megkérdezi: „Kinek vagy kevés?” Gondold végig, ember!
Abban biztosan egyetértesz velem, hogy Isten bölcsebb, mint mi, emberek. Az Isten az Ő bölcsességét használva olyannak teremtett, amilyen most vagy. Anyának. Apának. Kövérnek. Gebének. Alacsonynak. Magasnak. Szeplősnek. Okosnak. Kevésbé okosnak. Reálisnak. Pesszimistának. Maximalistának. Társaságinak. Magadba fordulónak. Hisztisnek. Türelmesnek. Kíváncsinak. Megmondónak. Építőnek. Szerethetőnek. Érzékenynek. Erősnek. Harcosnak… Embernek. Isten saját képmásának. Akkor kinek is vagy kevés?
Ki tudod mondani, hogy „Isten mesterműve vagyok”?
Menyus
