„Öngyilkos álmod mások álmodják neked.
Jó volna látnod a holnapot, de ma nem akarsz élni.
Öngyilkos álmod mások álmodják neked.
Jó volna látnod a holnapot, de te nem akarsz élni.”
(Ákos: Öngyilkos álom)
https://www.youtube.com/watch?v=jyUAxezljSM
Gyilkosság. Öngyilkosság. Keresztyénség. Öngyilkos keresztyénség. Öngyilkos hívők. Fontolgatók…
Nem tudom, ki vagy, kedves Olvasó: az, aki a téma hallatán máris a fejéhez kap haragjában, és hitetlenséggel vádolod az öngyilkosságra gondoló keresztyént; vagy az, aki érezted már ezt. Nem tudom ki vagy. De tudom, ki vagyok én: az, aki a második csoportba tartozik. Sőt, én vagyok az, aki már számtalan ilyen keresztyénnel találkozott.
Megkérdőjelezheted, hogy miféle istenhitről beszél az, aki a létet készül eldobni. Megteheted. Nem segítesz vele, csak fokozod a megnemértettség érzését bennem, bennünk, akiket kínoz és fojtogat az az elviselhetetlenség, amit mindennapoknak nevezünk.
Van egy fekete napszemüvegem. Ezt hordom nap mint nap. Ezen keresztül látom a ragyogó napsütést, a kacagó arcokat, a színpompás tavaszt, és miegymást, aminek te örülni tudsz. A napszemüvegemen át minden sötét lesz, tompább, porosabb.
Látom-e Istent? Hogyne! Látom-e, hogy szeret? Persze! Vágyom Hozzá. Vágyom innen el. Próbálok élni, de nem megy, azt hiszem…
„Jó volna látnod a holnapot, de te nem akarsz élni” – mondja Ákos. Szívemből szól.
De tudod, mégis élek. Mégis túléltem már, amiről azt hittem, hogy el fog pusztítani, vagy pusztíttatni a saját magam keze által. Én könnyen adnám magam, de Isten nem engedi, hogy ilyen egyszerűen feladjam. Valahogy újra belopózik a piszkos kis hétköznapjaimba, valahogy segít belélegezni és kifújni a levegőt…
Néha nem szeretek élni, de szeretem az Istent, aki előbb szeretett engem. Kételkedem magamban, de Benne nem. Ezért vagyok még itt. Ezért mondom még azt neked is, TeSóm, hogy ne légy gyáva kutya, és ne add fel! Ne kilépni akarj az életből, hanem dicsőséggel megérkezni az ÉLETbe! Akármit is gondolsz: sokkal nehezebb itt maradni és végigcsinálni, mintsem feladni. Feladni a legkönnyebb, azt bárki tudja. De élni, megélni és örökké élni majd – azt már kevesebben.
És ha holnap én leszek megint magam alatt, akkor majd kérlek, állj ott mellettem, és biztass, hogy van értelme… Van KIÉRT!
Jó volna látnunk a holnapot…
Pusztai-Tárczy Beatrix
