Időt!

„Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12, 56)

Úgy gondolom, hogy az elmúlt három hétben elég sokan és sokszor kértünk időt: megállni, megpihenni, vagy éppen azért, hogy még több információt az agyunkba préselhessünk.

Leírhatatlan élmény volt, amikor megkaptam, amit kértem: a szerdai két vizsgámból az egyik péntekre tevődött át. Alig bírtam elhinni! Kértem, de nem számítottam rá. Hogyan kaphatnék mégis csak egy órával is többet, mint ami hátra van? Lehetetlen! Mégis megkaptam, és nem is csak egy órát, hanem két napot. És hogyan éltem vele? Mintha nem is lett volna… Hirtelen elfeledkeztem arról, hogy miért is kértem. Még haragudtam is magamra, hiszen már régen túl lehettem volna rajta, minek húzni az időt?! Mérlegelni kellett volna, de én görcsösen ragaszkodtam valamihez, ami már elveszett…

Elvonatkoztatva a vizsgáktól, számtalanszor megfeledkezünk arról, hogy mire is kértünk időt, hiszen csak rohanunk. Ész nélkül és lehunyt szemmel. Vagy éppen várunk valamire, és amikor megérkezik, akkor olyan jól jönne még legalább egy óra, hogy kicsit rendbe szedhessük magunkat. De nem lehet végtelenségig elnyújtani az időt, hiszen még a focimérkőzések sem tartanak végtelen ideig, és a vonat is ott lesz az állomáson, amint megérkezik.

Az idő itt van. Nem kell kérni, hogy legyen, mert már létezik. S mivel nem foghatod meg kézzel, nem kell attól tartanod, hogy kicsúszik abból! Inkább nyugodj le, vegyél egy nagy levegőt, és ne felejtsd el kifújni! Majd nézz kicsit körbe, és fogadd meg Hozleiter Fanny „Mosolyka” tanácsát, amelyet PILLANATCSILLAG című meséjében ad:

„Minden, ami történik velünk az életünkben, csak egy aprócska pillanatig fénylik oly ragyogóan, akár a csillagok az égen. De minden egyes ilyen pillanat különleges! Nemcsak az, mikor vendéged érkezik, drága nagymama, hanem az is, amikor reggel felébredsz, vagy mikor kimész a piacra. Az, amikor levelet hoz a galambposta, mikor ragyog a nap az égen, vagy mikor szakad az eső. Még amikor látszólag nem történik semmi, olyankor is születhet Pillanatcsillag, hisz minden egyes pillanat bennünk válik igazán értékessé! (…) Fölösleges várni a különleges napokra, hiszen minden egyes nap különleges, és millió Pillanatcsillagot ad. Használd csak a különleges étkészleted, tegyél virágot a vázába, legyen minden egyes napod vendégváró nap! Hisz ha a különleges alkalmakra vársz, azzal felhőkkel takarod el a Pillanatcsillagodat!”

Isten minden egyes nap megajándékoz bennünket 24 órával, ami megannyi „pillanatcsillagot” rejthet, amelyben nem hagy magadra, hiszen még „Az eltűnő időben is ott van Ő”. Vedd észre, kedves TeSó, hogy nem magadnak kell beosztanod a napjaidat, óráidat, hanem van Valaki, Aki sokkal precízebb ilyen téren. Ha pedig kérsz, akkor kívánom, hogy kérj jól, mint Salamon, és mikor megkaptad, élj is vele!

Zilahi Réka