„Senki sem ítél el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” János 8,10b-11
Mint három gyermek apja, állandóan abban a helyzetben találom magam, hogy igazságot kell tennem. Ítéletet kell hoznom a lányaim ügyeiben.
– Apa, a tesóm már megint elvette a játékomat.
– Apa, már megint az megy a tévében, amit a tesóm szeretne.
– Apa, tegnap is ő fürdött előbb…
Gondolom, mással is naponta előfordul az a helyzet, amikor ítéletet kell hozzon. Egy adott esetben kinek van igaza? Két ellentétes vélemény közül melyiket támogatjuk? Elkerülhetetlen, hogy ítéletet hozzunk (legalább magunkban) a minket körülvevő emberek felől.
Keresztyénként sokan még inkább késztetést érzünk az ítélkezésre. Mi ismerjük Isten törvényét. Mi tudjuk, hogy mi a helyes magatartás. És mi aztán észrevesszük, ha valaki nem így él.
De vajon arra vágynak-e az emberek körülöttünk, hogy a hátuk mögött ítéletet mondjunk róluk? Vagy ami egy kicsit mégis egyenesebb: megmondjuk a szemükbe, mit nem csinálnak jól? Nem hiszem, hogy ezzel a módszerrel túl sok követőt nyertünk meg Krisztus ügyének valaha is.
Jézushoz egy házasságtörő nőt hoztak. Rajta kapták, amint éppen csalta a férjét. És akik hozták a nőt, már tudták az ítéletet is: „Mózes azt parancsolta, hogy kövezzük meg az ilyeneket.”
Jézus is döntéskényszerben van. Ítéletet kell hoznia. Nem lehet kikerülni. Meg kell kövezni a nőt, vagy élhet?
Jézust nemcsak a törvény érdekli, hanem az ember. Ez a házasságtörő nő. És a többiek is, akik odavitték. Odadobhatná a nőt a törvényeskedőknek, hogy ezzel védje magát. De Jézus nem ezt választja. Kegyelmet és elfogadást mutat az asszony felé. És ugyanazzal a lendülettel rámutat arra, hogy az ítélkezők sem ártatlanok. A nő életben maradt, az ítélkezők pedig elgondolkodhatnak a saját kegyelemre szorult mivoltukon.
Jézustól nem ítéletet, hanem kegyelmet kap az ember. Ingyen. Előre. És ez a kegyelem változtatja meg az életünket. A házasságtörő átélte Jézus szeretetét és elfogadását. Nem lesz már szüksége arra, hogy mások szeretetéért és elfogadásáért cserébe saját testét adja oda.
Jézus döntött. Az élet és elfogadás pártján volt. Az ember pártján. És lehetőséget kínált a változásra: a nőnek és a vádlóinak egyaránt. Nem kente el a bűnt, nem seperte a szőnyeg alá – hanem felszínre hozta, hogy lehessen róla beszélni, és meg lehessen bocsátani.
Ahogy fentebb írtam, naponta döntéshelyzetekbe kerülünk. Ezek között lehetnek igazán kemény döntések is. Talán segít, ha ilyenkor megkérdezzük: választásaink közül melyik szolgálja a szeretetet, a helyreállítást, a megbékülést?
A keresztyén életünk nem lesz vonzó, ha a magunk előre gyártott válaszait puffogtatjuk és mindenkit megítélünk. Azonban ha Krisztus szeretetével állunk oda a bajban lévők mellé, akkor igazi követői leszünk Jézusnak!
Kacsó Géza
