„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20)
Kedves TeSók! A mai vasárnapi üzenet legyen egy dal, minden különösebb magyarázat nélkül. Az eredeti angol szövegben minden szónak súlya van, nehéz tömören lefordítani. Számomra ez a dal a fenti ige elmondása kicsit másként. Nem is húzom el a magyarázatot. Kopognak az ajtótokon. Legyen áldott, tavaszra, örök életre nyíló vasárnapotok!
Lestrapált vagy, de tudom, jól leszel
ha beengedsz.
Kéz a kézben, megmutatom neked az utat.
Életünk a penge élén táncol,
ha csak elkezdjük.
Annyira remélem, hogy egy nap hozzád illőnek találsz.
Én vagyok a tavasz, a szerelem virágzik.
Te áldozatként elbuksz.
Én felvidítalak, üres poharad megtöltöm,
és falatozhatunk a nyári égen.
Ideges vagyok, ahogy kopogtatok nálad.
Beengednél?
Valamit el kell mondanom szemtől szembe:
Idegen, nekünk össze kell fonódni,
ahogy ez mindig is volt.
Igen, egy nap hozzád illő leszek.
Én vagyok a tavasz, a szerelem virágzik.
Te áldozatként elbuksz.
Én felvidítalak, üres poharad megtöltöm,
és falatozhatunk a nyári égen.
Én vagyok a tavasz, a szerelem virágzik.
A bukást magamra veszem, érted bukom el.
Laskoti Zoltán
