Maybe different…

Azt hiszed, hogy nem vagy elég, hogy megbuktál az élet-játékban, mert nem megy úgy, mint másoknak. Mert kevesebbet tudsz felmutatni, mert halkabban nevetsz, mert már kisebbet álmodsz, mert nem találod a sikereidet, mert nem érzed, hogy különleges lennél. Azt hiszed, hogy te már nem élsz, csak túlélsz. Néha azt hiszed, hogy alkalmatlan vagy a boldogságra. Néha nem is tudod, mit érzel, csak rád borul valami, és nem tudsz menekülni alóla hetekig, s akkor megint azt hiszed, hogy benned van a hiba.

Pedig:

Figyelmes vagy. Mert tudod milyen, amikor a körülötted lévők nem veszik észre a nyomorúságodat.

Hűséges vagy. Mert te már közelről ismered a magányt.

Őszinte vagy. Mert hazudtak már neked; vertek már át téged; kihasználták már naivitásodat; játszottak veled; éreztették már, hogy te vagy a legbolondabb ember a világon, mert azt hitted… Azóta megtiszteled az embereket az igazsággal.

Meglátod a hétköznapi csodákat. Mert volt már, hogy semmi örömteli nem történt, és csak tetőződtek a bajok. Akkor tanultad meg, hogy milyen reggelente csak azért felébredni, mert szépen játszik a napsugár a párnádon.

Meglátod az emberekben a csodákat. Mert sokáig vártad azt, hogy benned észrevegyék.

Kiegyensúlyozott vagy. Mert volt már, hogy a csönddel keltél, a csönd volt a napi társad, és a csönddel tértél nyugovóra. Tudod milyen, amikor ezt a nyomasztó, lélekölő, üres hallgatást valami rosszabb töri meg, és azóta barátod a csend is.

Tudsz segíteni. Mert átélted milyen az, amikor neked segítségre lenne szükséged, de az emberek csak jelenségekről beszéltek, nem a lényegről. Csak ügyeidet kérdezték, információkra hajtottak, és nem találták a pontot, ahol „lyukat vághatnának a kádba” (ITI).

Erős vagy. Mert volt már, hogy nem akartál tovább menni, mert feladtad az egész élet-mizériát, de azt is látnod kellett, hogy nem így működik. Hogy mély levegőt kell venni és túlélni akkor is, amikor nemcsak erőd nincs hozzá, de értelmét sem látod. És nemcsak túlélni, hanem újrakezdeni.

Nem azért, mert nem élsz, míg nem szenvedsz. Nem csak azért. Nem próbád, nem kísértésed. Nem csak egy időszak, amit túl kell élni.

A fájdalom, a szenvedés, a letargia, a személyiséged metamorfózisán keresztül te magad vagy. Ezekből épülsz fel: minden kemény, durva tégladarabot a lelkedhez integrálsz, és lassan kiépül a lényed.

Nem az számít, hogy milyen egymondatos tanulságot vonsz le a végén. Nem csak az. Vagy hogy később mesélhetsz az átélt érzésekről és tapasztalatokról. Nem csak az.

És nem azért kell tovább élni ilyenkor, mert biztosan hegycsúcs jön a nagy mély völgy után. Egyáltalán nem biztos, hogy érkezik a magaslat. Azért kell továbbmenni, mert Isten teremtménye vagy. Ez a tény pedig magában foglalhatja azt is, hogy tökéletes boldogságot szán neked tele magaslatokkal, sirályokkal vagy indiánlovakkal. De magában foglalhatja azt is, hogy téged Ő nemessé akar érlelni. Azért ad mélységeket az életedbe, mert téged Ő mély érzésű, mély gondolatokkal teli nemesévé kíván tenni, aki tudja, hogyan kell valakit felsegíteni a magaslatba.

Bármilyen közhelyesen hangzik is, Isten csak olyat ad az életedbe, csak olyannal terhel meg, ami téged azzá formál, amire Neki szüksége van. A Királynak készülődés időszaka az életed.

Sárközi Andrea