Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Márk 8,34
Mielőtt Jézus elmondja ezen szavait, azelőtt tanítványaival folytat beszélgetést. Különös, de tanítványait tanítja a követésre, s reménykedem abban, hogy e rövidke kis szösszenet által bennünket is fog.
Követés.
A témában mindig meghatározó lesz számomra Dietrich Bonhoeffer Követés c. könyve. Az író a kötet első oldalain fogalmaz meg egy rém egyszerű, mégis lényegre törő mondatot: a tanítványság és a követés összetartozik. Nincs tanítványság követés nélkül, és követés sincs tanítványság nélkül. Aki úgy gondolja, hogy követheti Jézust anélkül, hogy tanítványává válna, az hiú ábrándokat kerget. Sokan szeretnék Őt távolról követni. Ha úgy kívánja a szükség, akkor felvállalni a hitet, keresztyénséget, ha nem, akkor megtagadni. Végső soron ez nem a követés útja. Mit ajánlj ezzel szemben maga Jézus Krisztus?
Ha valaki én utánam akar jönni…
Természetesen van olyan, aki nem akar. Ha mindenki követné, akkor felesleges lenne minden evangelizációs alkalom, akkor csupán hitmélyítőkre lenne szükség.
Hogyan is akarna mindenki Jézus után menni? Rendkívüli utópia. Az emberek könnyen találnak maguknak célokat, eszméket, embereket, akiket követhetnek.
Vannak más lehetőségek is, amelyekkel ma is oly sokan élnek. A követés az nem tartozik a muszáj kategóriájába. Nehézség, szenvedés, mégis kiváltság.
„Ha valaki én utánam akar jönni” – immár nem érdekből, nem látszatból, nem csak egy rövid úton, annak elmondom mi a teendő:
Tagadja meg magát!
Rettentő nehéz kérés ez. Nagyon sok kereső ember itt áll meg. Talán megvan a vágy a lelkében Jézus iránt, de az önmegtagadás már nem megy. És – mi tagadás – keresztyénként is megtorpanunk egy ilyen mondatnál.
Önmegtagadás. Vágyaimat, céljaimat, terveimet dobjam a kukába? Felejtsek el mindent, amiért idáig küzdöttem? Felejtsek el mindent, és fiatal hívőként is csupán annyi legyen a feladatom, hogy bezárkózzak a templomba? Istenem, hogy kérhetsz ilyet?!
Félreértelmezzük. Az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy feladom az álmaimat, valamint minden olyan dolgot, ami idáig fontos volt nekem. Éppen azt jelenti, hogy azok megmaradnak, de ezentúl Isten akaratának rendelem alá őket.
Önmegtagadás. Már nem én rendelkezem az életem fölött, hanem Isten. Övé a kontroll, az irányítás. Nem csupán saját magamra nézek, nem is csak saját kívánságaimra, hanem Krisztusra. Őt látom. Rá tekintek, nem a göröngyös utat nézem. Az út miatt visszafordulhatnék, de ha Krisztust látom és hallom, úgy erőt kapok.
Vegye fel a keresztjét!
Életünk folyamán annyi mindenre rámondjuk, ráfogjuk, hogy az a keresztünk, de valóban így van? A saját hibáink következménye nem kereszt. A korábbi ostobaságaink miatt kapott büntetések nem keresztek.
Jézusért vállalt áldozat és szenvedés – ez a kereszt! Jézus szenvedést is ígért nekünk. Elmondta előre, felvilágosított, hogy fognak majd jönni olyan időszakok, amikor üldözni fogják az övéit. Kisebb, nagyobb szenvedések jönnek? Én nem tudom, de idejében ki fog derülni. Legyünk rá felkészülve!
Kövessen engem!
Ne maradjon le, ne vágjon elém, engedelmeskedjen!
Máté Richárd
