| Adventi felismerés Sietek. Rohanok. Hátra sem nézek, Kopnak a percek, fogynak az évek. Tékozlóan falom, habzsolom az időt, Így lopják szét mások belőlem az erőt. Üresség kong bennem, kiszáradt a lelkem. „Elestem Uram!” – összetört a terhem. S most eléd hullok, némán várlak Téged, Hagyom, hadd melegítsen át adventi fényed. Bárcsak kérhetnék Tőled egy-két percet még! Hátha utoljára, mi maradt, nekem nem elég… Bárcsak adnál még itt e földön újat, Zárd le mögöttem… vedd el a múltat. Oh, gyermeteg kívánság – mosolygok magamon Hisz nálad minden jog, erő és hatalom. Hogyne adnál oda mindent gyermekednek, Nem lehet hiába váltsága keresztednek. Köszönöm Uram, hála legyen Néked, Hogy megújít, összerak adventi fényességed. |
 |
