„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Ézs 40,3-5
Talán éppen most, ebben az embert próbáló nyüzsgésben, a bizsergető csodavárásban tud legjobban fájni a szív és a benne rejlő űr. Vajon elég ez a pár nap arra, hogy a karácsonyi csoda bekopogjon az ablakon, betöltse a hiányokat, elűzze a negatív érzéseket, és elhozza azt a szeretetet, békességet, örömöt, amit tizenkét hónap nem tudott megadni?
„megjelenik az ÚR dicsősége”
Mostanra már biztosan te is gyalogösvényt vertél a bolti eladókhoz, a piaci árusokhoz, az internetes cukiságokhoz. De ugye nem felejtetted el, hogy adventben tulajdonképpen a nagy Király érkezését várjuk? Őt, akiről Ézsaiás olyan lelkesen tudott beszélni, mint talán senki más. A Csodálatos Tanácsost, Békesség Fejedelmét (9. rész). Isai törzsökének hajtását, akin az ÚR lelke nyugszik (11. rész). Az ÚRat, aki elindul, mint egy hős, diadalmaskodik ellenségein (42. rész). A fájdalmak férfiát, betegség ismerőjét, aki bűnhődött, hogy békességünk legyen (53. rész). Az Úrnak felkentjét, aki örömhírt visz, bekötöz, szabadulást és szabadon bocsátást hirdet (61. rész).
Sok-sok ígéret, mely a többi ószövetségi próféciával karöltve az Újszövetség hajnalán lett igenné és ámenné. Jó hír ez nekünk, akik ipari mennyiségben gyártjuk nap mint nap a sóhajokat, kétségeket, belső vívódásokat. Nekünk is törik a szívünk, szorosak a bilincseink, szűkösek a lehetőségeink. Vannak helyzetek, amelyekben mi is Isten közbelépésre várunk.
„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!”
Vajon tisztában van ez a kiáltó Hang azzal, hogy mit kér? Mi nem szeretünk dolgozni. Az Úrnak végképp nem. Neki nem elég a tessék-lássék módon összecsapott munka. Ráadásul a pusztában? Tűz a nap. Nincs árnyék, ahová le lehetne pihenni. Nincs élelem, nincs víz. Van viszont munka, nem kevés. A mai világban ez már nem így működik. Vannak cégek, akik arra szakosodtak, hogy ezeket a munkákat elvégezzék helyettünk.
Nem lehetne megspórolni a vesződést? Nem elég, ha csak nagy ájtatossággal várjuk az Isteni Küldött megjelenését? Ha „nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten”?…
Nem, nem elég.
Az aggodalmaskodás, a félelem, az állandó elégedetlenség völgyeit neked kell feltöltened hittel, reménnyel, hálával, megelégedettséggel. Az önzés, a büszkeség, a gőg, az önigazolás hegyét-halmát neked kell elhordanod. A trükkös megoldásaid, ügyeskedéseid, féligazságaid tekervényeit neked kell kiegyenesítened. A bocsánatkérés vagy megbocsátás, a segélykérés vagy segítségadás szavait neked kell kimondanod. A rendezetlen kapcsolataidat neked kell tisztába tenned.
Ha nem teszed, a nagy Király akkor is meg fog érkezni. De te nem leszel képes rá, hogy elfogadd, befogadd a jelenlétét. Egy idegen zsarnok, aki felfoghatatlan dolgokat jelent ki, teljesíthetetlen dolgokat kér, elfogadhatatlan rendelkezéseket hajt végre.
Tűrd fel az ingujjad, vállald a küzdelmeket, dolgoztasd meg a lelkedet! Készíts utat az Érkezőnek!
Így amikor majd visszagondolsz az elmúlt napokra, meglepődve fogod tapasztalni, hogy ezt a Királyt te már jól ismered. Ő volt a munkatársad, aki együtt hajlongott veled, aki mindig a megfelelő eszközt adta a kezedbe, aki bíztatott, erősített. Ő volt az, akivel meg tudtad beszélni az épp aktuális teendőket, aki segített felmérni a következő lépéseket, és értékelni az elvégzett munkákat. És Ő az, aki büszkén néz rád, bármilyenre sikerült az az út. A lényeg, hogy elkészült, az Ő szavára, a pusztában, a kietlenben.
„Íme, jön Istenetek (…), megszabadít benneteket! Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem. Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta. Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” Ézs. 35,4-10
Olasz Tímea
