![kutyas-kep [180135]](https://www.teso.blog/wp-content/uploads/2016/01/kutyas-kep-180135.png)
Tudjuk, hogy Isten kegyelmes és minden bűnt megbocsát: ilyen értelemben a szemében minden bűn egyenlő. Abban viszont nagy különbségek vannak, hogy az egyes bűnökkel mennyire ártunk embertársainknak. A kapzsisággal például legtöbbször csak saját magunknak okozunk problémákat hosszú távon, míg a házasságtörő ember egy egész családot tehet tönkre.
Van azonban egy bűn, amely szinte az összes többi kiindulópontja. C. S. Lewis a Keresztény vagyok című könyvében gőgnek nevezi (én inkább az önzés szót használnám), és így ír róla: „A keresztény tanítómesterek szerint az igazi bűn, a legfőbb rossz: a gőg. (…) Arról van szó, hogy minden egyes ember gőgje szemben áll mindenki más gőgjével. – Én akartam a társaság központja lenni egy összejövetelen, és azért éreztem rosszul magam, mert valaki más játszotta ezt a szerepet. (…) A gőgös embernek nem telik öröme abban, ha van valamije, csak akkor, ha többje van, mint a szomszédjának. Az összehasonlítás az, ami gőgössé tesz bennünket; annak az öröme, hogy a többi fölött állunk.”
Az újév kezdetén biztosan sokan gondoltuk végig újra az életünket, a kereszténységünket, azt, hogy miben kellene változtatnunk, mit kellene végleg magunk mögött hagynunk, és milyen jó szokásokat kellene felvennünk, hogy 2016-ban egy kicsit jobb keresztyének legyünk, mint eddig. Az én tanácsom ezzel az írással az, hogy a bűneinkkel való harcban idén először az önzést és a gőgöt vegyük célba. És látni fogjuk, hogy amint elhagyjuk ezt az ösztönünket, vele együtt egy csomó rossz szokásunknak is búcsút mondunk. Ha nem vagyunk önzők és gőgösek, akkor szívesebben adakozunk. Akkor másoknak akarunk jót. Nem kívánjuk, hogy mások irigykedjenek ránk, nem gyűjtjük megszállottan a Facebook like-okat. Ha nem vagyunk gőgösek, akkor alázatosak vagyunk – ez az, amit Isten vár tőlünk: hogy magunkról kevesebbet gondoljunk, magunkkal kevesebbet törődjünk és szeressük jobban embertársainkat.
A Bibliában Jakab levelében ezt olvassuk az irigységről és az önzésről: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. (…) Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: «Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?« De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: «Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja«”. (Jakab 4, 1-6)
Idén tegyük egyszerűvé újévi fogadalmainkat: tartsuk meg jobban a szeretet törvényét. Ne mások önzésétől undorodjunk, hanem saját magunkban vegyük észre azt.
És törekedjünk az alázatosságra.
Molnár-Kovács Dorka
