Horog. Beleakasztod. Várod a reakciót. Vagy beléd akasztják; nem tudod kikerülni, lépned kell. Újabb horoggal válaszolsz. Örökös játék, mint egy véget nem érő pókerparti. Blöffölések, csőbe húzások, ugratások, huzavonák… Játék, amiben egyetlen momentum sem lehet egészen tiszta és őszinte, mert minden kommunikációs lépésedet az az előgondolat határozza meg, hogy majd mit tesz a másik; mondatoddal mit váltasz ki, mit érsz el, hogyan alakíthatod a játékot.
Nagyon sok olyan konfliktust látok magam körül, amelyeknek egész egyszerűen semmi értelme, csak észrevétlenül felülemelkedett a játszma a kapcsolaton.
Csak fontosabbá vált a véletlen sértésre adott szándékos bántás megfogalmazása ahelyett, hogy “ez most kicsit fájt, de biztosan félreértettem, mert szeretsz, és én is szeretlek, és nem hinném, hogy te bántásnak szántad. Szóval tisztázzunk”.
Csak fontosabbá vált a kemény imidzs kialakítása annál, hogy “odamegyek, mert rossznak tartom ezt a helyzetet, és bocsánatot kérek akkor is, ha nem értem, hogy hol rontottam el. Mert nekem a kapcsolat fontosabb.”
Csak fontosabbá vált a hónapokig tartó dominanciaharcban való győztes végkifejlet annál, hogy “hiányzik; megkeresem, és megkérdezem, hogy hogy van.”
Talán most felismerted néhány mondatodat, és azzal nyugtázod a dolgot, hogy ilyen az emberi természet. Így működünk, és ezen nem lehet változtatni, mert ha mi nem kezdeményezünk, akkor mások vonnak be – és a játék megy tovább.
Nos, „Berne úgy tapasztalta, hogy ha valaki felismer egy játszmát, az egyúttal ki is lép abból. Ennek oka (…) a játszma rejtett természetében rejlik, nevezetesen abban, hogy a „csőbe húzással” vagy a „horog kivetésével” veszi a kezdetét. Így aki látja a láthatatlan csövet vagy az álcázott horgot, az jó esetben felismeri a kelepcét, és kihátrál a helyzetből.”
De hogyan lehet kilépni?
Valahogy úgy, hogy minél több időt töltesz Isten közelségében. Minél többször figyelsz rá, kéred ki az Ő véleményét, beszélgetsz vele, ismered meg Őt, annál kevésbé fog érdekelni az emberi természet törvényszerűsége. Annál kevésbé vonatkozik majd rád a játszmás szabályrendszer. Ha folyamatos kapcsolatot tartasz vele, keresed Őt, beszélgettek, a horgok felismerésénél megkérdezed, hogy Ő most vajon mit tenne, akkor lassan megismerheted a valódi krisztusi természetet. Közvetlenül Ő mutatkozna be.
A világ valóban tele van ‘héja nász az avaron’ kapcsolatokkal, bonyolult facebook-státuszokkal, Mónika-showba illő történetekkel… Mert ilyen az emberi természet. Az emberi. De te lehetsz tiszta, te játszhatsz őszintén, te dönthetsz úgy, hogy kiszállsz a sodrásból, mert a te célod a krisztusi természet elsajátítása.
Akkor lépsz ki, ha őszinte vagy. “De hát bolondnak fognak tartani!”– mondod. Igen, ez senkinek sem új infó, már Pál is megmondta…
…üdv a tisztán játszó keresztyének világában!
Sárközi Andrea
Források:
A kép Woody Allen Annie Hall című filmjének egyik jelenete
Az idézet Eric Berne Emberi játszmák című könyvére utal
