Úgy tapasztaltam eddigi kulturális kalandozásaim közepette, hogy mi, magyarok, különösképpen nagy becsben tartjuk az étkezéseinket, a főzést, a megterített asztalt, a gondos előkészítést. Szeretünk enni. Mégpedig sokat és jót. Zsírosan, húsosan, fűszeresen. És így sajnos nem egyszer esünk bele már-már a falánkság bűnébe − amolyan széleskörűen elfogadott bűnné lett ez magunk között. Böjtben különösen fontos, hogy szem előtt tartsuk: az élet több. Több, mint a kedvenc, jól elkészített, mennyei ízű ételeink. Azzal, hogy hajlandóak és képesek vagyunk lemondani ezekről a felséges ízekről, azt mutatjuk, hogy Istent sokkal jobban szeretjük, sokkal inkább éhezzük az Ő közelségét, az Ő dicsőségét, mint az ínyenc falatokat. Hiszen elvégre is maga Krisztus, az Élet kenyere tölti meg lelkünk korgó mélységeit.
Kihívás: A mai nap folyamán mondjunk le valamilyen kedvenc ételünkről! Figyeljünk arra, hogy lelki éhségünk mélyebb legyen, s ne az étel után, hanem Isten után vágyakozzunk. A korgó gyomor hadd késztessen egyből imádságra, arra, hogy halkan, magunkban, vagy hangosan, de magasztaljuk Istent, s forduljunk hozzá bármely élethelyzettel kapcsolatban.
Kérünk, oszd meg velünk az átélt élményed!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
