Néhány évvel ezelőtt imasétára indultunk páran. Kettesével jártuk az utcákat, de nem egymással beszélgettünk közben, hanem Istennel. Figyeltük a mellettünk elhaladó emberek arcát, mozgását, testbeszédét, megpróbáltuk kitalálni, milyen élethelyzetben lehetnek most, és az Úr elé vittük őket. Meglepő volt szembesülni azzal, hogy mennyi meggyötört lélek jött elénk aznap…
Ha megkérdezném tőled, hogyan néz ki az imádságod, valószínűleg nagyon hasonló lenne az enyémhez: kérések halmaza azért, hogy valamennyivel könnyebb, élhetőbb, élvezhetőbb legyen a jelen, elfogadhatóbb a múlt, reményteljesebb a jövő.
Lehetne a mai nap más?
Egy nap, amelyen nem jut eszedbe a saját dolgaidat előhozni?
Egy nap, amelyen minden tekintet, amivel találkozol, közbenjárásra, imádságra, esedezésre, hálaadásra sarkall?
Melyik lesz az ezek közül, amelyik a legmélyebb nyomot hagyja benned?
Kihívás: Imádkozzunk azokért, akikkel a nap során találkozunk!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
