„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14, 27/b)
A félelemmel mi sok időt töltünk egymással. Néha ravasz suttogóként szegődik mellém, és addig duruzsol a fülembe, míg el nem hiszem, hogy valóban alkalmatlan vagyok. Máskor kreált aggodalmakkal tölt meg, tehetetlen pánikot ébreszt bennem. Vagy épp tombolva, mint egy gyenge szalmaszálat ide-oda hajigál, földhöz csap, összetör. A hétköznapjaimban lapul, s ha alkalmat talál rá, előugrik és játszadozni kezd velem. Viszont ez nem csak rám jellemző. Mindannyian félelmekkel, aggodalmakkal osztozunk az életen.
De mi lehet erre a megoldás?
Kedves TeSó! Tudom, hogy nem mondok neked újat, ha kijelentem, hogy a félelmeink legyőzése csak Krisztussal lehetséges. Te ezt tudod, sőt talán kapásból száz igehelyet felsorolsz, ami erről szól. Épp ezért ma én csupán eszedbe szeretném ezeket juttatni, hogy újra felfedezd Jézus szavait. Hogy ismét meghalld a legnagyobb viharodban, izzasztó pánikhelyzetedben, vagy épp gyomorgörcsös lassú gyötrődésedben az Ő szelíd, mégis erős, biztonságot sugárzó hangját: Ne félj, én vagyok!
Én vagyok – aki egy pillanat töredéke alatt lecsendesítek bármilyen vihart…
Én vagyok – aki megállítom a vesztébe sodródó hajót…
Én vagyok – aki mellett mindig biztonságban vagy.
Ugye, te is érzed? Már le is csendesült…
Kihívás: Félelem-böjt. valahányszor félelem támad bennünk, érzésünket formáljuk hálaadó, magasztaló imádsággá, amiben kifejezzük, hogy Istenbe vetett bizalmunk nagyobb, mint a félelmünk. Figyeljük mennyivel könnyebb a napunk, ha a hit és nem a félelem parancsol!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
