A mindenkori fiatalabb generáció tagjaiként hajlamosak vagyunk néha azt hinni, hogy mi mindent jobban gondolunk, teszünk és mondunk, mint családunk idősebb tagjai. A kisujjunkban van a technikai kütyük használatának tudása, talán több nyelven beszélünk, és eleve a jelenkori világ dolgaiban is lehet, hogy jobban eligazodunk, mint a szüleink, nagyszüleink generációja. Azonban jó, ha nem felejtjük el azt, hogy családunk idősebb tagjai életük során számos hétköznapi és történelmi jelentőségű helyzetben helyt álltak, s tapasztalatuk gazdagabbá teheti a jellemünket, életünket.
A Biblia azt mondja: „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (Péld 1,8-9)
Gyönyörű hasonlat ez. Valóban, aki egyszer felfedezi a szülői ház tanításának érdemét, az élete végéig értékes ékszerként őrzi azt.
Emlékszem, amikor először volt szerencsém megtapasztalni a bürokrácia útvesztőjét, és aztán otthon a kis konyhánkban teljesen kétségbeesetten ecseteltem a történéseket, akkor nagypapám csak nyugodtan annyit mondott: „Ne sírj, kisjányom. Megoldjuk.” S akkor ott abban a pillanatban, abban a megnyugtató barna szempárban életre szóló leckét kaptam. Megtanultam, hogy a nincs, nem és lehetetlen után van tovább. Hogy a probléma az a valami, aminek mindig van megoldása, csak meg kell találni azt. Nagyszüleim egész életükkel erről tesznek bizonyságot, én pedig érettebb fejjel hálásan tekintek a tanításaikra.
És te, kedves TeSó, mit tanultál a te felmenőidtől? Mi az, amivel felkészítettek az életre? Kérlek, oszd meg velünk: okoljunk együtt!
Kihivás: Emlékezz egy áldott elődödre: lehet az egy idősebb családtag, rokon, barát, aki már lehet, hogy nem él. Idézd emlékezetedbe azt, amit tőle tanultál! Azért lehettünk hívővé, mert valaki beszélt nekünk Róla!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
