Böjti egypercesek 15.

„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” Zsoltárok 147, 1

Orgonán leragadó billentyűk, kétesen megszólaló sípok, elnyújtott és vontatott éneklés – Isten dicsérete.

Felhangolt dobok, torzított gitárok, pattogós dallamok – Isten dicsérete.

Énekeink, éneklésünk… Erről a két szóról egyházzenészeink, még a legnagyobbak is, máig vérre menő vitákat folytatnak.

Némelyek az egyház megújulását látják az egyházzene modernizálásában, mások pedig ördögtől való liberális próbálkozásnak titulálják.

Némelyek kifejezetten jól érzik magukat a lassú, templomi, feketekönyves, „zsoltáros” éneklés közben, míg másokat taszít a régiekhez való ragaszkodás.

Némelyek felemelt kezekkel, kitárt karokkal dicsőítenek és hallelujáznak, mások viszont irtóznak az Isten tiszteletének ettől a szabadabb-, ugyanakkor egyénibb és személyesebb formájától.

Némelyeknek a legfontosabb a pontos dallamvezetés és tiszta éneklés, mások teli torokból, iszonyú hamisan énekelve mondják: az angyalok úgyis kijavítják.

Mit képviseljek én a vitatkozások, szokások, kották és dallamok zavaros kavalkádjában?

Fogadjam el a gyülekezetemet!

Vegyek részt a mai istentiszteleten!

Fogadjam el a kántorom, énekvezetőm öregesen megfáradt, vagy épp fiatalos, de túlságosan is igyekvő hozzáállását!

Nyissam ki az énekeskönyvemet, és ha nehéz is, de kezdjem el áldani az Istent.

Mert végül is az számít, hogy látom-e az éneklésben az Isten dicsérésének a nagyszerű lehetőségét.

Isten számít, Ő az, akinek így is hálát adhatok, akitől ebben a formában is kérhetek, akinek az énekekben is kitárhatom a szívem. Olyan szépen meg sem tudnám fogalmazni érzéseimet saját imádságomban, mint ahogyan le van írva ez kopott énekeskönyvemben!

Hallottam már ifjúsági énekeket éneklő gyülekezetet kínosan hamis énekléssel, és ugyanakkor 500 éves dallamokat éneklő közösséget frissítő és éltető zenével. A visszásságok ellenére mégis az volt a szép, hogy mindkét gyülekezet tudta azt, hogy Kit áld énekével, s Ki az, aki áldással válaszolhat erre a dicséretre.

 „Zarándokének.
Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!” Zsoltárok 134.

Kihívás: Vegyünk részt az istentiszteleten. Énekeljünk!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára