Légy csendben és várj az Úrra! Zsolt 37,7
Nagy a hétköznapok nyomása és olyan sok a zaj bennünk, ami nem enged megpihenni. Pedig gyakran egyedül arra lenne szükségünk, hogy képesek legyünk lelassítani, s ezáltal végre esélyt adni Istennek, hogy közelebb férkőzzön a lelkünkhöz. Bensőnk szomjazza a csendet, melyben elvonulhatunk szüntelen harsogó gondolataink zajából, és hallgathatjuk Őt. Viszont csöndben nem lehet csak úgy, zaklatott rohanásunk közepette, letudva lenni. Nem lehet öt percet kiszakítani a napunkból egy ima vagy egy rövid napi ige erejéig úgy, hogy közben az agyunk végig a következő teendőinken kattog. Nem lehet így, mert az Istennek szentelt csendünk egész valónkat kívánja, nem egy darabka fölösleges 5 percünket.
A szívből odaszánt csendünk – ajándék. Egyfajta minőségi idő. Sajnos gyakran már ott tartunk, hogy magát a szópárosítást is nehezen értelmezzük. Minőségi idő: azt jelenti, hogy annyit szánok oda, amennyit a helyzet megkíván, amennyi szükséges és nem épphogy csak elég. Hogy kizárólag arra a Valakire figyelek, akivel éppen vagyok. Ez sokszor lemondást jelent. A kérdés tehát, hogy mi az, amit hajlandó lennél nem tenni többé azért, hogy több minőségi időt, meghallgatást, odaszánt csöndet adhass Istennek, szeretteidnek, önmagadnak?
Kihívás: Hallgassunk! Ma a csendet ízlelgessük, és figyeljük: Isten talán valami nagy hiányérzetünkre választ akar adni!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
