„Kezed formált és alkotott engem (…)
Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.” (Jób 10, 8/a; 11)
Mire gondolsz, amikor tükörbe nézel? Elhúzod a szád, sóhajtasz egyet, összeráncolt homlokkal dühösen inkább mész is tovább, hogy ne is lásd azt az arcot, aki visszanéz rád? Vagy esetleg tetszik a látvány? Gondolsz-e arra egy percig is, hogy az, amit látsz Isten keze által lett formálva? Igen, a túl kicsi, túl nagy vagy épp aranyosan pisze orrod; a sima babaarcod vagy épp a szeplős, kissé talán épp pattanásos bőröd minden egyes millimétere; a tökéletesen szabályos rendben, vagy itt-ott kicsit zabolátlanul álldogáló fogaid; a fésű nélkül is tudják hová illeszkedjenek, vagy épp kezelhetetlenül rakoncátlan hajtincseid – mind, mind az isteni alkotás részei.
Jól tudom, ha ezen a reggelen épp morcosan a tükörbe nézel, mindez nem vigasztal. Viszont arra kérlek, hogy mielőtt elégedetlenül sóhajtanál, és a kis átváltoztató praktikáidhoz fognál, nézd meg jól a rád tekintő arcot! S most ne arra gondolj, hogy mi nem tetszik, min kellene valahogy változtatni, hanem, gondolkodj el azon, hogy Isten ezzel az arccal, testtel dolgozott: gondosan megformálta és mai napig gyönyörködik benne.
Egyedi és különleges vagy a szemében.
Elhiszed?
Kihívás: Ma ne használj kozmetikumot! Hagyd ki a reggeli készülődésedből az átváltozás segédeszközeit! Ma légy egyszerűen olyan, amilyennek Isten alkotott.
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
