Idézzük fel most magunkban, milyen személyes céllal kezdtünk bele a böjtölésbe. Szeretnénk bensőségesebb kapcsolatba kerülni Istennel, megtagadni magunktól a világ kínálta örömöket, hogy közelebb kerüljünk az örökké tartó boldogsághoz? Vagy választ várunk Istentől egy nehéz kérdésünkre, és ehhez használjuk eszközként a böjtölést? Netán ezáltal szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokásunktól vagy megkötözöttségünktől?
Bármi is legyen böjtölésünk apropója, lebegjen ez a szemünk előtt. A böjt komoly önfegyelmet követel és ehhez fontos, hogy a cél a gondolatainkba vésődjön. Ma különösen nagy hangsúlyt kap majd az önfegyelem gyakorlása, hiszen a mai kihívás, hogy ne tegyünk cukrot és édesítőt a teánkba, kávénkba, ne együnk péksüteményt, csokit, most az egyszer még gyümölcsöt se. Talán nem is vagy édesszájú, de ha a nap folyamán mégis megkívánnád az édeset, azt vedd próbatételnek, kísértésnek, akaraterőd tesztjének. A cél, hogy a nap végén ne a csokit kívánjuk mindennél jobban, hanem Isten közelségét éhezzük.
Kihívás: Ne egyél édességet, de figyelj oda azokra az ízekre, amelyeket Isten azon kívül adott!
Ha nem párosul aktív imádkozással és bibliaolvasással, akkor hiába adjuk fel negyven napra a csokoládét, a tévézést, az alkoholfogyasztást vagy a szórakozást – böjtünk üressé válik. Neked volt már ilyen tapasztalatod az évek során?
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
