Logisztika. Menedzsment. A feladatok elosztása, leosztása, átadása. Korunk nagy címszavai, amelyek beivódnak a hétköznapjainkba. Tengernyi feladat, hosszú listák és a vágy, az igény, hogy ha lehet, valaki más végezze el ezeket. Főképp, ami rangon aluli, ami kínosan egyszerű, ámde időigényes, esetleg piszkos feladat. De jó lenne ezeket átpasszolni. Amíg pedig nincs jelentkező, addig várakozik a tönkrement porszívó, türelmesen muzsikál a nyikorgó szekrényajtó, kényelmesen cuppog az eldugult mosogató, vagy épp zörög benne a felhalmozódott mosatlan. Heggyé tömörül a vasalásra váró ruhakupac, naponta egy lépésnyit halad a folyosón az ajtó felé az elárvult szemeteszsák és por lepi a bútorokat, felveri a gaz a kertet, gazdátlanul hevernek eszközök a konyhában, fészerben, garázsban…
Pedig nem feltétlenül kellene mindezeknek így lenniük. Az egyik szeretetnyelvünk éppen a szívesség. Apró inkognitóban elvégzett mozdulatok, parányi cselekedetek, amelyek a másik ember életét mégis megkönnyítik, a napját szebbé teszik; amelyek közvetlenül talán nem állítják tetejére a világ működését, de közvetve mégis hatással vannak mindenkire a közelünkben. Mert a szívesség, a szívből jövő jócselekedet természete már csak ilyen: ragadós. Csak valahol el kell kezdeni.
Jézus, amikor a felebarát fogalmát magyarázza egy írástudónak, elmondja az irgalmas samaritánusról szóló példázatot. Jól ismert igerész (Lk 10,30-37), alaposan elkoptatva, ezért csak egy apró mozzanatra hívnám fel a figyelmet. Amikor a pap és a lévita meglátják a félholtra vert ember, és elkerülik őt, a görög eredeti szó szerint azt mondja: átmennek a túloldalra. Hoztak egy döntést, miszerint ebbe ők nem keverednek bele. Számtalan magyarázat létezik erre (vallásos, rituális, és közönségesen hétköznapi is), de mindenesetre ők meghozták ezt a döntést: én a túloldalra megyek inkább. A probléma elém került, ezért úgy mozdulok, hogy kikerüljem azt, hogy eltávolodjak tőle, kikerüljön a látókörömből.
A samáriai utazóról ellenben, aki szintén meglátja a kiszolgáltatott állapotban lévő férfit, két dolgot állít Jézus: megszánta és odament. Irgalom és közeledés. Ez a kettő mindig összefügg. Ha látom, ismerem, értem a másik baját, akkor lehetek kívülálló, átmehetek a túloldalra, elszigetelődhetek – avagy közelebb mehetek hozzá, hogy jobban lássam, jobban értsem és segíteni tudjak. Hatványozottan igaz ez a szeretteim körére, hiszen róluk tudom leginkább, mi a gyengéjük, miben maradnak el, mi esik a nehezükre. Lehetek velük samaritánus. Lehetek irgalmas.
A böjti időszakban szakítsunk erre is alkalmat! Neveljük rá önmagunkat az apró szívességekre! Valahol ezekkel is formálhatjuk a világunkat. (Ha esetleg még nem láttuk volna, motivációnak érdemes megtekinteni A jövő kezdete c. filmet…)
Kihívás: Ma tégy valami olyat, ami a hozzád közel állóknak, szeretteidnek megszépíti a napját, könnyebbé teszi a terheit! Ha egy mód van rá, tedd titokban, úgymond lenyomozhatatlanul, hiszen Atyád, aki látja, ami titokban történik, a legváratlanabb módon és helyzetben viszonozza majd azt neked.
http://https://www.youtube.com/watch?v=nwAYpLVyeFU&feature=youtu.be
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
