“A legkisebb is ezerré nő és a legkevesebb is hatalmas néppé. Én, az ÚR a maga idejében megteszem ezt.” (Ézs 60,22)
Kedves TeSó!
A mára rendelt kihívás arra kér bennünket, hogy imádkozzunk együtt azokért, akik hatalom nélkül valók, gyengék és elesettek. Itt akár meg is állhatnánk, hogy szépen, gyorsan teljesítsük is a feladatunkat, azonban a témája miatt ezt nem tehetjük meg és nem vehetjük félvállról sem. Hiszen a másokért mondott imádság sosem lehet gyorsabb vagy felületesebb, mint a saját, nehéz élethelyzetünkben elmondott imánk. Sőt! Úgy gondolom, ilyenkor mindig nagyobb erőt kell vegyünk magunkon, mert akármilyen nehéz meglátni, a legkisebbekért való fohásznak mi is személyes érintettjei vagyunk.
A fent idézett ézsaiási igében Isten szól a népéhez magáról a népről, ahogyan szól ma hozzánk is rólunk és társainkról. Isten népe ugyanis összetört, gyenge és hatalom nélküli volt, ahogyan mi is mindannyian azok vagyunk. Ő az, Aki megszólít és Ő az, Aki a szívünkre helyez ma is embereket. Éppen emiatt most, mielőtt elkezdenénk imádkozni, megkérlek arra, hogy ne csak teljesítsd a mai feladatot, hanem gondolkodj el az alábbi kérdéseken:
- Érezted-e valaha is egészen kicsinek magad? Amennyiben igen, írj egy listát arról, hogy mikor, és gondold végig, milyen érzés volt?
- Mikor voltál vezető szerepben? Kiket vezettél és milyen cél érdekében? Hogy érezted magad?
- Most vezetsz-e valakit? Ha igen, akkor kiket? Imádkozz értük!
- Téged most kik vezetnek? Imádkozz értük is, mert ők is vezetve vannak és Isten előtt ők is hatalom nélküliek.
Kihívás: Ma a „legkisebbekért” imádkozz: a legelhagyatottabbakért, a hatalom nélkül valókért.
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára