Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (Jn 15, 3-5)
Húsvétkor felragyogott a nap, és valamennyiünk szívében ismét lángra gyúlt a húsvéti hit. Az a hit, amivel vallani tudjuk, hogy: Igen, Uram, én hiszek benned! Igen, Uram, én követni akarlak Téged!
Tiszták lettünk az Ige által, és ismét csónakba szálltam én is. Éreztem, hogy milyen jó újra otthon lenni Nála, a karjaiban, amelyek óvnak és védenek minden egyes nap. Olyan jó volt újra közel engedni magamhoz a felejthetetlen érzést, hogy Isten igazán szeret engem és csodálatos helyekre vezet. Hiszem, hogy sokan szálltatok velem együtt csónakba és kezdtetek el úgy evezni, élni a mindennapjaitokat, hogy tudtátok és hittétek, hogy Jézus az, aki vezet.
Azt nem tudom, hogy ültetek-e már valaha is nyílt vízen csónakban, de bizonyára tudjátok, hogy aki evez, az menetiránnyal háttal van. Nem látja, hogy merre halad, csak azt, aki vele szemben ül és irányít. Ilyenkor hihetetlenül fontos az, hogy megbízzunk a másikban, mert bizalmatlanságunkkal, önfejűségünkkel életveszélybe sodorhatjuk nem csak magunkat, de társainkat is.
Amikor most úgy ültem be, hogy magammal hívtam Jézust, hogy vezessen Ő, akkor két fontos dolgot kellett tudatosítanom magamban. Először is, hogy Őt kértem meg, hogy irányítson. Őt ültettem be arra a helyre, ahonnan látható az az út, amelyen haladnom kell, ezért ne akarjam újra és újra átvenni Tőle ezt a szerepet, azt mondván, hogy az én kezemben van az evező, az életem irányítása. Ne akarjam ismét becsapni magam azzal, amit a média is folyamatosan erősíteni akar bennünk, hogy mindannyian csak magunkért vagyunk felelősek, így életem célját is csak a magam erejéből érhetem el. Másodszor pedig, azzal kellett szembenézzen, hogy a tény, hogy Jézus irányít nem azt jelenti, hogy nekem nem kell eveznem. A hajó és ugyanígy az élet sem tud a megfelelő irányba és a megfelelő tempóban haladni, ha csak irányítója van. Az evezőt is meg kell fogni napsütésben és viharban egyaránt.
Kedves TeSó! A te döntésed az, hogy hogyan szállsz be életed hajójába. Egyedül, dacosan, túlcsordulva önbizalommal, hogy majd te egyedül elvezeted magad az ismeretlen vizeken. Esetleg beengedsz magad mellé még valakit, aki a társad lehet, de végül csak még gyorsabban találtok rá – immáron ketten – a vízesésre. Vagy megbízol annyira Istenben, hogy engeded, hogy Ő irányítson azon az úton, amit Ő már bejárt, és amit minden mélységével együtt ismer, és éppen ezért áttud segíteni, valóban át tud vezetni az olykor igen veszélyes szakaszokon is.
Én hiszem és vallom azt, hogy Jézus vezetésével az én életem biztonságban van társaim életével együtt, akikkel az új ég, az új föld és az új Jeruzsálem partján együtt fogunk kikötni. Hiszem azt, hogy Ő él bennem, azaz Ő az Ura az én életemnek. Ő az, aki irányítja csónakom szélvészek és viharok közepette is. Mert „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2, 20)
https://www.youtube.com/watch?v=LZ5V9yZFpSQ
Zilahi Réka
