Sokan félnek az Európába áramló menekültektől. Attól, hogy hogyan változtatják meg kontinensünk vallási összetételét, az együttélésnek a kulturális különbségekből adódó nehézségeitől, a migránsáradattal járó gazdasági terhektől. És sokan félnek a radikális iszlám nézetek terjedésétől is. Ez utóbbitól talán a leginkább.
A közelmúlt párizsi és brüsszeli terrortámadásai kétségkívül aggasztóak. Félhetünk, óvatosak lehetünk, imádkozhatunk. De keresztyénként nem gyűlölhetünk, nem lehetünk kirekesztők és nem mehetünk el a szükségben lévők mellett. Jézus arra tanított bennünket, hogy mindenkit, még az idegeneket, sőt ellenségeinket is szeretnünk kell.
Érthető, ha elvárjuk, hogy a menekültek tiszteljék a törvényeinket, hogy kövessék a hatóságok által számukra előírt procedúrákat, és hogy elfogadják, ha valaki segítséget nyújt nekik. S persze sajnos ez nem mindig történik így. Nem könnyű, de így is szeretnünk kell őket, ahogy Isten is szeret bennünket, bűneink ellenére.
Azzal tudjuk a leginkább megvédeni európai keresztyén értékeinket, ha gyakoroljuk is azokat. Az irgalmasságot, a könyörületességet, a segítést a bajbajutottakon és az imádkozást még azokért is, akik valóban rosszat akarnak nekünk. Még a potenciális terroristákért is.
Ha eddig csak félelemmel, távolságtartással vagy közömbösen álltál ehhez a kérdéshez, ma tegyél meg annyit, hogy imádkozol azokért, akik menekülni kényszerülnek. Ma imádkozz az ő lelkükért. Hidd el, akárcsak nekünk, nekik is szükségük van a megváltásra.
Molnár-Kovács Dorka
1 Hozzászólás
Pingback: Meztelenségünk felmagasztalása - TeSó blog