Tanácsadó Szentlélek

Valahogy mi, édesanyák úgy gondoljuk, hogy a gyereknevelés terén igazán ott vagyunk szakmailag. Amikor néhány kismama vagy kisgyermekes anyuka találkozik, órákat tudnak beszélgetni a csemetékről – de elsősorban tanácsokat osztogatnak egymásnak. Pontosabban: elmondják a véleményüket arról, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tennie. Folyamatos az információcsere a jól bevált módszerekről, sikeres nevelési akciókról, betegség esetére kipróbált gyógyszerekről, komplex táplálási útmutatókról, a cumisüveg alapos fertőtlenítésének legapróbb részletekig kidolgozott módszertanáról és minden tudásról, amire szülőként szükséged lehet. Ember legyen a talpán, aki a sok tudnivalóból ki tudja válogatni a valóban hasznosakat! Mégis el kell ismernünk, hogy vágyunk az útmutatásra. Amikor ismeretlen tájon járunk, szükségünk van a vezetésre, valami fogódzóra, ami (remény szerint) biztonságosan kivezet minket a sötét rengetegből. Ilyenkor kérünk tanácsot.

A tanácskérés számomra nagyon összetett folyamat. Személy szerint én ritkán kérek tanácsot embertől, és ilyenkor olyanhoz fordulok, akit jól ismerek, továbbá igazán megbízom benne. Végiggondolva a saját tanácskérési módszereimet, rájöttem, hogy a Lélek szinte összes ajándékára szükségem van ahhoz, hogy jól tudjak tanácsot kérni, mert:

bölcsesség kell ahhoz, hogy képes legyek önmagamon túllépve másra hagyatkozni;
tudomány kell ahhoz, hogy tudjam, kihez forduljak jó tanácsért;
ismeret kell ahhoz, hogy eldöntsem, a tanács valóban használ-e a helyzetemben;
lelki erősség kell ahhoz, hogy a tanácskérést ne érezzem emberi gyengeségnek, ne szégyenkezzem amiatt, hogy nem tudok megoldani valamit egyedül;
jámborság kell ahhoz, hogy mások véleményét és tapasztalatait alázattal figyelembe vegyem;
mindenekelőtt azonban istenfélelem kell ahhoz, hogy elsősorban a Lélektől kérjek tanácsot.

Persze felvetődik a kérdés, hogy akkor most Istentől kérjük el az egész lelki ajándékos csomagot?

Igen. Kérjük. Miért ne? Kedves írótársunk, Homoki Gyula idézte a minap Belon Gellért püspök imáját a Szentlélek hét ajándékáért. A vers szavai szerint, amikor elveszünk emberi kapcsolataink hálójában, a mindennapok feladatai közt, vagy bizonytalanokká válunk az életben való eligazodásunkban, akkor egyértelműen szükségünk van a tanácsoló Szentlélekre. Egyedül Ő az, akiben mindig megbízhatunk, aki nem vezet tévútra, aki a legjobbat akarja nekünk, megerősít és bölccsé tesz. Ez nem jelenti azt, hogy embertől sose kérjünk tanácsot, de a különösen nehéz döntések vagy beszélgetések előtt érdemes leülni együtt imádkozni, és a Szentlélektől kérni az útmutatást.

Ne felejtsük el, hogy kétfajta tanács van: amit kapunk, és amit mi adunk másnak. Mindkettő esetében szükségünk van a Lélek vezetésére. Ezért fontos megvizsgálnunk, hogy amikor mi adjuk a tanácsot, mi mutatunk utat, fényt, akkor vajon a Lélektől kérjük el ezt? Kedves Tesó, tedd fel a kérdést magadnak: „az Isten tanácsában hallgatóztál-é?” (Jób 15,8a). Szükséges ez a „hallgatózás”, odafigyelés, érzékenység az Isten vezetése iránt, hiszen Ő tesz bölccsé, ő tanít meg, melyik úton járjunk, tanácsot ad és rajtunk tartja a szemét. (Zsolt. 8,32)

Belon Gellérttel együtt kérjük hát:
Ó, Tanács Szentlelke,
oltsd belém ezeket az üdvös kételyeket
tetteim előtt!
Állj mindjárt mellém eligazító jobboddal!
Azt válasszam
– a test bölcsességét,
a földi okosságot távoztatva –
ami szent Fölséged szándéka és akarata!
Tedd találékonnyá szívemet
és határozottá
szavad követésére!

Nigriny-Demeter Adrienn