Megtérésemkor úgy gondoltam, a keresztyén élet magától megy. Végül is mit csinálhatnál már azután, hogy Krisztust elfogadtad, aki meghalt érted a kereszten? Na jó, neki szentelni az életed, de ez egy olyan jó általános megfogalmazás. Valahogy úgy képzeltem el, hogy a keresztyénség egy mérhetetlen komfortzóna, ami átnyúlik ebből a világból a másikba. Csodálattal figyeltem a lelkészeket: hogy lehet, hogy egy darab könyvről beszélnek egész életükben és nem unják meg magukat, mindig tudnak valami újat mondani? Rejtély volt előttem az igehirdetés megszületése – egyébként gyakorló lelkészként még inkább rejtély és kegyelem marad.
Mikor először láttam lelkészt készülni az igehirdetésére, komolyan meglepődtem. Hát ez így megy? Nem elég, ha imádkozik a pap az igehirdetés előtt? Készülni kell rá? Ennek is megvan a tudománya, mint minden mesterségnek? Ekkor kezdett el egészen konkrétan érdekelni a teológia.
A teológia, mint szóösszetétel, görög eredetű és két, önmagában is értelmes szóból áll. Theosz (Isten)+ Logosz (tudomány), azaz Istenről, Isten dolgairól szóló tudomány. Megkönnyebbülés, de kihívás is volt, mikor én is felfedeztem a spanyolviaszt, miszerint Isten úgy jelentette ki magát, hogy az emberi értelem is megismerhesse az Ő kijelentését egy bizonyos pontig. Azaz értelmes hitet kíván az embertől (ld. a pénteki posztot).
Az én hitbeli növekedésemhez, formálódásomhoz szerves módon kapcsolódott és kapcsolódik a hittudomány (teológia). Vannak esetek, amikor ez úgy jelentkezik, hogy meglátom a határait és nem kezdem el tudományosan magyarázgatni azt az igeszakaszt, amit évek vitatkozásával sem foghatnánk fel a tudományunkkal. Azonban sok esetben előfordul, hogy pontosan a Biblia történeteinek háttere nyitja meg előttem a történet mélyebb üzenetét. Ehhez kellett tanulnom a bibliai korok történetéről, a vallások történetéről, a bibliai nyelvekről és más nyalánkságokról, amik olykor megfekszik az ember tudományokra gyenge gyomrát.
A 2Péter 1,5 Károli-fordítása szerint a hit mellé tudományt ragasztva erősödik meg a keresztyén ember az elhívatásában egy konkrét szolgálatra. Ebben a versben szerepel egy szó, amivel az újszövetséggel foglalkozók nagyon is gyakran találkoznak: gnózis, azaz ismeret (az Új Fordítás és a Revideált Új Fordítás már így fordítja). Olyan ismeret, ami hagyatkozhat Isten kijelentésére, de el is térhet tőle. Amennyiben eltér, ott kezdődik a tévtanítás, de az ismeret, tudomány mindenképpen része a hit életfolyamatának.
A Heidelbergi Káté tanítása szerint a hit nem egydimenziós alkotás, hanem ott van benne az Istenre hagyatkozó ismeret helye is, a bizalom mellett. Ezért érdemes úgy olvasni a Bibliát, hogy nem csupán átzúgunk reggel/este egy igeszakasz felett, hanem annak, ami megfog minket, utánanézünk, esetleg egy igehirdetést vagy egyszerűbb magyarázatot keresünk hozzá. A felszínes, hobbiszintű bibliaolvasás is erősítheti a hitedet, de hidd el, TeSó, az igazi kincsek a mélyben vannak. Le kell ásni értük, ez pedig munka. A hittudomány nem maga alkotja meg a kijelentés kincsét, de eszközt ad a kezedbe, hogy elérhesd. Ha megtörténik, ott kell eltűnnie a tudománynak Isten dicsőségében feloldódva, aki megosztja titkait az Őt keresőkkel.
A kincsek az Igében ma is rád várnak. Lehet, hogy mélyen vannak, de vezetéssel és a megfelelő eszközökkel elérhetőbbek, mint gondolnád. Elkezded-e a saját lelki fejlődésedért, erősödésedért a Biblia tanulmányozását? Segítsen ebben téged a Tudomány Lelke!
Laskoti Zoltán
