Erősség Lelke

„Most erősnek kell lenned” – súgják együtt érzően, megölelnek, szorongatják a kezed, hosszan és bátorítóan próbálnak rád nézni. „Most erősnek kell lennem” – mondogatod görcsösen magadnak. De ezek most csak tartalom nélküli szavaknak tűnnek, mert képtelen vagy felfogni igazi jelentésüket, megragadni az erőt, melyről mindenki beszél körülötted. Te csak kábultan és tompán fekszel és kelsz, lassú pislogások közepette bámulod a napsugár játékát a falon, és közben próbálsz eszmélni, különbséget tenni álom és valóság közt.

„Erősnek kell lenned” – hallod, mondod. Közben pedig éget a kérdés: hogyan?

Hogyan lehet erősnek lenni akkor, mikor a leggyengébbnek, legelesettebbnek érzed magad a világon?  Hogyan lehet erővel megtelni, mikor tested és lelked épp csak vegetál? Hogyan lehet a terhet felemelni és elindulni vele: menni tovább, élni, újra terveket szőni? Képtelenségnek tartod, hogy ez lehetséges. Úgy érzed, most valami megszakadt benned, körülötted – sőt talán az élet is megállt.

Aztán egyszer csak megtörténik. Egyszer csak észreveszed, hogy már újra állsz, tervezel, dolgozol. A fájdalom elkezd enyhülni, a hiány égetése szűnni látszik. Nem is érted, hogy mi történt veled, benned. Nem tettél semmit, nem ittál csodatévő varázsitalt és mégis érzed, ahogy a karod újra erőtől duzzadóvá válik, és szép lassan „álomfáidnak minden aranyágán csak úgy magától – friss gyümölcs terem”.

Isten Szent Lelke munkálkodott, bekötözött, meggyógyított. Erőssé tett a terheid cipelésében, a kísértéseidben, a csatáid megharcolásában. Megtapasztalhattad az Ige igazságát:

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézs 40,29.)

„Nagyon erőssé tesz” – hatalmas ígéret ez! Lehet gyötrően fáj ennek a pénteki napnak minden pillanata, vagy vicsorgó kísértések kerülgetnek. Lehet épp felkészültél a kihűlt reggeli kávéd kavargatása mellett arra, hogyan vészeld át ezt a napot, hogyan oszd be a maradék lelki és fizikai energiáidat. Lehet el is felejtkeztél már arról, hogy milyen erős Istened van. Most mégis arra biztatlak, hogy velem együtt ízlelgesd annak a lehetőségét, hogy a Szentlélek „nagyon erőssé tesz”. Hidd el, hogy ez megtörténik és egyszer csak „szűnik a vihar, (…) minden elcsitul, (…) éled a remény (…).

„Gyönge vagyok,
az Erősség ajándékára várok és vágyom!

Ha számbaveszem feladataimat, kötelezettségeimet, küldetésemet,
kétségbe kell esnem
erőtlenségem láttán,
kitartásom hiányán,
állhatatlanságomon.

Szenvedélyek,
erők sűrűsödnek lelkem peremén,
mikkel nem tudok leszámolni.
Áldozatokat kell hoznom Istenemért, Egyházamért,
magam és mások üdvéért,
– és én töprengek
és félek az áldozatoktól!
Rettegek az emberektől, kiket elviselni
az erősek is alig tudnak!

Óh, Uram, tölts el az Erősség ajándékával!
Legyek bátor, tetterős, áldozatokat örömmel hozni tudó hős,
de ha kell, vállaljam a Te erőtlenségeidet,
– mely emberileg ugyan gyöngeségnek, alulmaradásnak látszik,
 de tudom, hogy ,,Istennek a ‘gyöngesége’
 erősebb az embereknél” (1Kor 1,25)”

(Belon Gellért: Ima a Szentlélek hét ajándékáért, részlet)

Papp Adrien