Vallomás

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” Zsolt 18,2-7

Mikor mondtad utoljára Istennek, hogy „Szeretlek, Uram, erősségem!”? Egyáltalán mikor szóltál hozzá utoljára úgy, hogy abból a teljes hála és szeretet szólalt meg? Vagy úgy érzed, nincs miért hálás legyél?

Sokszor kerülünk olyan élethelyzetekbe, amelyek teljesen kilátástalannak tűnnek. Szeretnénk ilyenkor, ha átaludhatnánk az egészet. Mégis végig kell mennünk az úton. Hatalmas levegőt kell vennünk, megfeszítve minden erőnket akkor is, ha végtelenül gyengének érezzük magunkat. Számba venni a múltat, mérlegelni a jelent – várni a jövőt. Mert mindezek nélkül időnk kifolyik a kezünkből, mint a száraz, szemcsés homok. Mérleget kell készítenünk minderről.

Most arra kérlek, hogy tekints vissza a múltadra. Azokra a nehéz napokra, hetekre, hónapokra, évekre, amikor nagyon megterhelő volt felkelned, pár kedves szót szólni, mosolyra mosollyal válaszolni.

Most felnyitom előttetek múltam könyvét. Íme, az én leltárom egy része ez:

2004-ben legidősebbik unokatestvérem fiatalon meghalt autóbalesetben. 25 éves volt.
Édesanyám több műtéten is keresztülment, majd 2007-től állandósult a helye a kórházakban. 2008-ban kiderült, hogy nyirokrendszeri daganata van.
Édesapám kertészetben dolgozott hosszú éveken keresztül, ahol nem használtak védő felszerelést, így a permetszerek és alkoholgondjai súlyosan károsították a szervezetét. 2012-ben döntést hozott, hogy változtat. Az egész nyarat pszichiátrián kellett töltenie borzalmas körülmények között. Kicsi koromtól ezért a döntéséért imádkoztam, majd folytattuk a könyörgést a Kecskeméti Kékkeresztesekkel együtt – de egyszer sem gondoltam, hogy ez ennyire fájdalmas lesz.

Ezekben az élethelyzeteimben sokan kérdezték tőlem is azt, amit a Szelíd szerelem című filmben kérdez Marty Clarktól:

„Hogy bízhat egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést okoz még azoknak is, akik így hisznek benne?”

Clark válasza:

„Ha Missy elesik, megüti magát. Még akkor is, ha ott állok mögötte. Ez nem azt jelenti, hogy miattam esett el. De ő tudja, mert határtalanul bízik bennem, hogy ott leszek és felemelem, hogy nekem is fáj, hogy én is vele sírok, és megnyugszom, amint ő megnyugszik. Én ugyanilyen szilárdan hiszem, hogy Isten ott áll a hátam mögött. Az, hogy Isten szeret bennünket, nem azt jelenti, hogy nem történhet velünk baj, hanem a bizonyságot, hogy Ő mellettünk lesz, ha elesünk.”

Én ma hálát adok Istennek az Ő szabadításáért, amivel a mélységből felemelt bennünket, és mindennek elviseléséhez erőt és hitet adott. Ma Őt dicsérem és áldom. Tudom, hogy bármi baj érjen, Ő mellettem van, megragadja kezem és felemel.

Te hiszed?

https://www.youtube.com/watch?v=AsVa36bOBP8

Zilahi Réka