A lelkem a barátom 2.

(Az első részhez kattints ide)

A lelkem a barátom. Nem kesergek azon, hogy milyen vagyok.

– Elfogadom az érzéseimet, a gondolataimat, a személyes igényeimet, mert tudom, hogy Isten teremtett ilyenné. Amiről kiderül, hogy hamis forrásból táplálkozik, azt odaviszem Krisztus keresztjéhez és az Ő segítségével megváltoztatom.

– Elfogadom a döntéseimet, még akkor is, ha nem jól sülnek el. Mindig a legjobb tudásom szerint hozom őket. Ha ez kevésnek bizonyul, legközelebb még körültekintőbb leszek, és jobban rátámaszkodom Isten igéjére, erejére.

– Elfogadom a reakcióimat, akkor is, ha utólag butaságnak gondolom. Nem vagyok tisztában az értékeimmel, Isten erejével, gyenge vagyok, félek. Legközelebb többet fogok beszélgetni Istennel, és az Ő Lelke vezetésével bölcsebben cselekszem majd.

– Elfogadom a tökéletlenségemet. Az Úr dicsősége az én erőtlenségem ellenére is fényesen ragyog. Hű az Isten, tanít, formál, visszafogad, kipótolja a hiányosságaimat s még a gyarlóságomat is fel tudja használni mások javára. A szégyen nem megölni akar, hanem Istenhez láncolni.

– Nem haragszom amiatt, amit elmulasztottam vagy rosszul tettem. Szégyellem, bánom, Krisztus elé hozom, és ott hagyom a megbocsátás ködében. Az önbecsmérlés, az önkárhoztatás, az önostorozás nem az Isten eszköze, hanem a Sátáné, aki az életemre tör.

– Nem büntetem magamat. Meghagyom ezt Istennek, többre megy Ő az atyai szerelmével, mint én az öngyűlöletemmel.

– Nem félek olyat tenni vagy mondani, amit mások talán nem fogadnak el. Más vagyok, másképp látom a világot. Nem jobban, nem rosszabbul, csak másképp.

– Nem számít, milyen helyezést érek el mások ranglistáján. Isten csodálatos alkotása vagyok, különleges, egyedi, megismételhetetlen. Még nem vagyok az, akinek lennem kell, de már nem vagyok az, aki Isten nélkül voltam.

A lelkem a barátom.

Kész vagyok rá, hogy másokat is elfogadjak, megbecsüljek, szeressek.

Olasz Tímea