a 30. zsoltár dallamára
Magasztallak, Uram, mert megváltottál.
Csatazajban csendet adtál, háborúban békét.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Nem hagytad, hogy továbbra is sírva keljek reggelente.
Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Nem kergettél el magadtól kegyetlenül,
Hanem felemeltél és én leborultam sírva.
Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok Szent nevét!
Nem csak úgy fapofával, komoran, ahogyan már jól megszoktad!
Vagy nem hiszed, hogy a bajban téged is megvéd?
Ne gondold, hogy ha már nem bírod, elhagy és lelép, ahogyan te tennéd!
Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme.
Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
Hallod? A te hangod is hallja, mikor ezt nyögöd: „Kegyelmezz!”
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
Jó időben, csendes szélben, amikor van sonka és kenyér,
és nem kell gyógyszerre vagy tetőre költeni
te talán szoktál Istennel időt tölteni?
Isten hatalmas hegyre állított bennünket,
mi mégis féltjük Tőle a lelkünket.
Amikor ezért hátat fordított nekünk, nagyon megrettentünk.
Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:
Meddig engeded még Uram, hogy csak összetörve szóljunk Hozzád?
Mikor tanulunk már végre a múltból?
Mikor látjuk meg végre a jóban is kezed munkáját?
Mikor tanulunk meg hálát adni azért, hogy Te abban is mellénk álltál?
Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségünkre, Uram!
Gyászunkat Te örömre fordítottad,
S megteszed ezt újra
meg újra.
Ámen
Zilahi Réka
