„Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21,8-9)
Ahogyan bibliaolvasó kalauzunkat követve napról napra, hétről hétre haladunk előre Lukács evangéliumának olvasásával, megfigyelhetjük, hogy milyen szépen meg van szerkesztve. A versek egymásutánisága egy tökéletes gondolatívet vezet végig.
Már akkor is észrevehető ez, ha csak az elmúlt egy hétre tekintünk vissza. Előző vasárnap olvashattunk arról, hogy miként vonult be Jeruzsálembe Jézus, majd miként sírt a város felett annak elveszettségén. Az ezt követő napokban pedig, a főpapok, az írástudók és a vének is mind azon voltak, hogyan veszítsék el őt – ez is megmutatja számunkra, hogy Jézusnak valóban volt miért és kiért sírnia. A Jézusnak feltett 3 kérdés pedig egyszerre mutat rá ezeknek az embereknek a hibás istenképére és biztat a Belé vetett bizalomra.
Igen, hibás istenképük volt a kor vallási vezetőinek, mert hiába szentelték az egész életüket arra, hogy az írásokat, Isten Igéjét és magát Istent ismerjék meg még inkább, a legfontosabb nem volt meg bennük: a hit. Az a hit, amivel vallhatja ma minden keresztyén, hogy Jézus Úr az Atya Isten dicsőségére, mindenek felett. Hogy tudniillik Övé a hatalom mennyen és földön, örökkön-örökké. Hogy Isten az, akinek a legnagyobb adósai vagyunk egész életünkben. Miért is? Azért, mert annak lehetek én az adósa, aki korábban már adott nekem valamit. S Isten nem kevesebbet adott nekem, mint az Ő fiát, Jézus Krisztust, és az én egész életemet mindennel együtt: testem minden tagjával, az erőmmel, az eszemmel, a szívemmel, a lelkesedésemmel, minden vagyonommal.
Jézus a mai szakaszban így biztatja tanítványait „Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.” Megerősítés, hiszen ezekben a történésekben látjuk, hogy a kémek és csavaros kérdések ellenére sem tudnak felülkerekedni Jézus bölcsességén azok, akik csapdát állítanak Neki.
Bár minden embernek lenne annyi hite, hogy ne saját maga fabrikálta döntéseket hozzon, vagy válaszokat adjon, hanem Istenre bízva járna a neki kijelölt úton! De ez sajnos nem így van… Az első emberpár bűnesete óta mintha spirálszerűen egyre melyebbre és mélyebbre kerülnénk a bűn-barlangjába. Így lehetséges az, hogy mára emberi ésszel sehol nem érezhetjük magunkat biztonságban. Sem gyalog, sem semmilyen járművön. Sem otthon, sem utcán. Sem pályaudvarokon, sem strandokon. Sem bevásárlóközpontokban, sem templomokban. Bárhol kitörhet valamilyen járvány vagy tűz. Bárhol lecsaphat egy villám vagy jégeső. Bárhol gyilkolhatnak bombával vagy bármivel. Így lehetséges az, hogy Európában keresztyén templomot bontsanak le parkoló építésének céljából. Ahogyan Jézus ebben a szakaszban is figyelmeztet: „Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Félelmetes lehet mindezt Isten nélkül átélni, megélni. Minket azonban ma is így szólít meg Istenünk Igéje: „.. amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük…”
Ne rettenjünk hát meg, amikor a televíziót bekapcsolva mindenféle csapásokról hallunk, hanem forduljunk Istenünkhöz és Tőle kérjünk békességet családunkba, hogy ott ne legyenek viszálykodások. Bölcsességet a válaszadáshoz és hitet ez eljövendő új világhoz!
Tegyük mindezt azért, mert hihetjük és vallhatjuk, hogy testestől-lelkestől – akár élünk, akár halunk – nem az önmagunké,hanem a mi hűséges Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak a tulajdonai vagyunk. Aki az Ő drága vérével minden bűnünkért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított. Úgy megőriz, hogy mennyei Atyánk akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejünkről, sőt mindennek üdvösségünkre kell szolgálnia. Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életünkről, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljünk. (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet nyomán)
Zilahi Réka
