Gondolatok az Önkívület (Self/less) c. film alapján
2015, amerikai sci-fi, 117 perc
Vigyázat, spoilerveszély!
Halhatatlanság, örökélet, örök fiatalság, hatalom… Rohanás, azután megállás a rohanásban. Végigélni egy életet, aztán rájönni, hogy az egész nem ért semmit. Folyton mocorog bennünk, hogy mi lenne, ha kétszer élnénk? Hogyan kezdhetnénk újra? Van számunkra még jövő, ha már elmúltunk 70 évesek? Van még esélyünk a boldogságra, ha halálos betegségben szenvedünk? Az Önkívület is épp ezekre a kétségbeesett kérdésekre keresi a választ, és hoz egy nagyon tudományos megoldást: át kell költöztetni a tudatot egy fiatal, egészséges testbe. Persze a filmkészítőknek szüksége volt (jó sok) nézőre, szóval a film tele van fordulatos akciójelenetekkel, drámával meg romantikával a végén önfeláldozással. Az idős, milliárdos építész (Ben Kingsley) ugyanis eljut a bölcsességnek arra a szintjére, amikor már nem tartja a saját életét fontosabbnak a (Ryan Reynolds alakította) fiatal katonáénál. Igaz, hogy a rendezőnek (Tarsem Singh) voltak már nagyobb dobásai, és a cselekmény valahol elsikkad a sablonos klisék között, mégis érdemes legalább egyszer megnézni a filmet és megkérdezni magadtól: élnél a testcsere lehetőségével?
A film alapötlete nem újszerű. Hollywood időről-időre elénk hoz valamilyen testcserés filmet. Az Önkívület esetében viszont számomra nem ez az érdekes, hanem az idővel való küzdelem. Amikor az ember rádöbben, hogy már csak napjai maradtak hátra, teljesen mindegy, hogy hány éves. Észbe kap, hogy nincs több idő. Nincs idő megjavítani a kapcsolatunkat a gyerekeinkkel, családtagjainkkal, barátainkkal. Nincs időnk már „jobbnak” lenni. Nem lesz lehetőségünk végigcsinálni a bakancslistát sem. És nem mindig jut idő a búcsúra. Az élethez való ragaszkodásunk erősebbé válik, elkezdünk megbecsülni minden egyes pillanatot, keressük a „továbbélés” lehetőségét is.
TeSó, mi lenne, ha… nem élnél kétszer, de az egyetlen életed minden pillanatát meg tudnád becsülni? Nem lenne jobb már most elkezdeni rendbe tenni a kapcsolataidat? Esetleg néha felhívhatnád a barátaidat, akikkel már hónapok óta nem beszéltél (Facebookon sem). Talán kereshetnél olyan állást, elfoglaltságot, ami tényleg boldoggá tesz, amiben megtalálod a helyed. Most még van időd utazgatni, nevetni, piknikezni, ejtőernyőzni és megtanulni japánul. Éppenséggel tehetnél valamit az örök életedért is. Valószínű, hogy a tudatod nem tudod majd átültetni egy fiatalabb testbe, ha itt az idő – az örök élet kérdését azonban máris letisztázhatod az Úrral.
https://www.youtube.com/watch?v=cW5bhaU–5w&feature=youtu.be
Nigriny-Demeter Adrienn
