Ne paráználkodj! 2Móz 20, 14
Valamikori fiatalságom hajnalán, a nagy szerelmek idején, amikor azt hittem, hogy a fiatalság örökké tart és ezzel együtt az első szerelem is, érdekes felfogás élt bennem magáról a szexről. Egy önmagam igazolására kiötlött logikai játéknak köszönhettem ezt a nézetet: Isten az embernek jót akar – ha jót akar, akkor a legjobbakat akarja megadni neki, s minden jóval elhalmozni. A szex pedig jó, akkor biztos nem tiltja, hiszen a jótól minek tiltana engem, minket. Ma viszont már két dolog biztos számomra:
1. Nem ismertem Istent, mert ha a parancsait néztem, a tiltás sokkal hamarabb szemembe ötlött, mint maga a szándéka.
2. Fogalmam sem volt arról mi a jó, de igazán azt sem tudtam, hogy mi is az igazán jó a szexben.
Egyben viszont ma is egyetértek ifjú önmagammal: Isten nekem jót akar. A legjobbat. Ahogy a parancsai sem azt szolgálják, hogy valamit megvonjon tőlem, hanem attól óvnak, hogy az igazi érték helyett beérjem valami bóvlival, valamivel, ami csak hasonlít az igazihoz. Beérjem egy bálvánnyal az igaz Isten helyett. Beérjem a pihenéssel feltöltődés helyett. Beérjem az Istenről szóló beszéddel, az Istennel való kapcsolat helyett. Beérjem egy kisebbségi érzésekkel teli családi-munka-társadalmi viszonnyal az igazi tiszteletre épülő kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer helyett, amiben az lehetek, amire alkotva vagyok. Vagy beérjem azzal, amit elveszek mástól, ahelyett hogy örülni tudjak Isten áldásának, ajándékának. S beérjem az állandó randizással, ilyen-olyan légyottokból, szétosztogatott, magamnak megmagyarázott tisztasággal, egy igazi mély éltre szóló kapcsolat helyett.
Mert miről is szól a hetedik parancsolat? A szexről? Nem, nem a szexről szól. A hetedik parancsolat arról beszél, hogy az embernek nem jó egyedül lenni. Minden embernek szüksége van egy hasonszőrű, de mégis más emberi lényre, akivel meg tudja osztani azt, amit Istentől kap, tapasztal. Kell valaki, akinek el lehet mondani az örömömet, bánatomat, akivel együtt tudok örülni, sírni, küzdeni, szeretni. Kell valaki, aki méltó arra, hogy részt vegyen az életemben, és akinek méltó vagyok arra, hogy megossza velem az életemet. Kell valaki, akihez hozzábújhatok. Valaki, aki hozzám simul s akihez hozzásimulhatok. Kell valaki, akit a tenyeremen hordhatok. Akivel kiveszekedhetem magam, aki leordíthatja a fejemet, mert ő ezt is megteheti. Kell valaki, aki bűntudat nélkül vágyat kelt bennem, aki iránt bátran éghet a szenvedély, lehetnek „mocskos” gondolataim, és nem kell féljek, hogy lesújt rám miatta Isten keze. Akivel bátran megélhetem, hogy férfi vagyok és hogy ő nő. Hogy az apró testi hibák a legizgalmasabbak egymás testén, mert arról csak mi tudunk. Kell valaki, akit megajándékozhatok a gyönyörrel és megtapasztalhatom, hogy akkor érzem jól magam, ha úgy fekszünk egymás mellett, hogy jó volt neki. Kell valaki, aki testedből kihord egy darabot a testében, akivel együtt veszitek kézbe az új sírós, véres csöppséget tudva, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Kell valaki, akivel mindenen át lehet menni, és aki akkor is melletted van, amikor még te sem lennél magaddal. Kell valaki, aki öregségedben is csillogást lát a szemedben, akinek a hiánya mérhetetlen szomorúságot jelent számodra. Kell valaki, akivel megoszthatod az életed, jóban, rosszban, betegségben, egészségben, boldogtalanságban és boldogságban együtt és egyek vagytok. Aki nélkül fél ember vagy, s aki nélküled nem egész. Egy ember, akit Istentől kaptál ajándékba.
A hetedik parancsolat arról szól, hogy Isten egy ilyen csodás kapcsolatot akar megóvni attól, hogy a korszellem, az élvezet, a sérült emberek martaléka legyen. Isten védeni akarja az egy férfi és egy nő örök szövetségét, mert tudja, hogy erre nagy szüksége van a házasságnak. Leginkább tőlünk kell védeni ezt a kapcsolatot: vagy túl hamar beleteszünk mindent, és elpazaroljuk olyanokra az értékeinket, akik nem értékelik, nem érdemlik vagy „a szomszéd fűje mindig zöldebb” alapon mindig mást akarunk.
A hetedik parancsolat azt üzeni, Isten neked a legjobbról gondoskodott. Várd meg, ne szakítsd le idő előtt a gyümölcsöt! Lásd meg Isten ajándékozó szeretetét abban, aki hozzád társul szegődött! Aknázd ki a kapcsolatodban lévő lehetőségeket, magad is meg fogsz lepődni rajta, mi mindent rejteget számodra. Hidd el, csak egy valaki van, akivel érdemes leélni az életet, s aki veled is képes megosztani az övét! Éld át, hogy Istennek ebben is milyen igaza van!
Csak mellékesen: egy ilyen kapcsolatban a szex nagyon jó tud lenni, de mit ér a szex a többi nélkül?
Szanyi György
