Október 31-e különleges nap a világ protestáns egyházai, így a református egyház számára is. Ezen a napon visszaemlékszünk arra, hogy csaknem ötszáz évvel ezelőtt eljött a történelem egy elkészített és elrendelt pillanata, amikor is az evangéliumot eltakaró emberi hitrendszerek leomlottak, és újra felragyoghatott a kegyelmes Isten közelsége a kor istenkeresői számára.
Luther és Kálvin önmagukban kis fogaskerekek voltak ebben a folyamatban, mégis az ő nevükkel fémjelezzük ezt a napot. A reformáció öröksége azonban túlmutat az ő személyes életművükön, mivel nem új hitelveket fedeztek fel, hanem visszanyúltak az ősegyház időszakába, felelevenítették és aktualizálták mindazt, ami Krisztusra mutatott.
A reformáció során és az evangélium-központú gondolkodásban nagy szerepet kaptak a jelképek: egy képben, szimbólumban összesűrített üzenetek, amelyet századokon át megőrzött és ápolt a személyes hitgyakorlat. Ezek a szimbólumok egészen a mai napig használatban vannak a református egyházon belül, még akkor is, amikor napjainkban a klasszikus szimbólumokat modern, mögöttes üzenettel telített képi ábrázolások, úgynevezett mémek váltják fel.
A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány őskeresztyén képi ábrázolást, amelyek a reformáció során újra életre keltek!
Mint az köztudott, a református templomokat úgy a legkönnyebb megtalálni, hogy tekintetünkkel a templomtornyot fürkészve csillagot keresünk a tetején. Listánk elején azért is szerepelhet a csillag, mint jelkép, mert ez az egyik legáltalánosabb református szimbólum, amit az egész világon használnak.
A csillag jelképe (legyen az a templomok tornyainak csúcsán, vagy az úrasztali kendőkön) a református egyház képi nyelvén az isteni vezetésre, útmutatásra és pártfogásra való hagyatkozást jelenti. Az Ószövetség különböző részein kiemelt szerepük van a csillagoknak: hirdetik Isten nagyságát, teremtésének tökéletességét (Neh 9,6; Zsolt 89,6), ezzel önmagukon túl Istenre irányítják a figyelmet. A csillagok állása szerint tájékozódó ember számára a református templomtornyokon lévő jelkép beszél arról, hogy ez a csillag elvezet oda, ahol találkozni lehet a Kegyelemmel: a gyülekezet közösségében; a hirdetett, írott és kiábrázolt Ige megélésében. Érdemes még megemlíteni a csillag-szimbólum harmadik jelentős értelmezését: a Jelenések 22,16-ban Jézus önmagát hasonlítja a hajnalcsillaghoz, amely meghirdeti egy új nap kezdetét. Húsvét hajnalán a halál legyőzésével azt az új életet harangozza, nyitja meg Jézus Krisztus, amelyben a mi feltámadásunk is biztos remény forrása – így ez a szimbólum Rá mutat. (A nap szimbóluma is jelölheti Krisztust, mivel a nap sugarai adnak életet a földön mindennek, ahogy Krisztus kegyelme élteti azokat, akik megfürödnek sugaraiban.)
A főnix jelképe már a Kr. u. első századtól fogva kedvelt volt az őskeresztyének között. Egy mitikus madárról van szó, amely a legenda szerint életét befejezve lángok között születik újjá és él tovább, míg ismét lángok között kell újjászületnie. A reformátusok számára azért volt fontos ez a szimbólum, mert az újjászületésről, feltámadásról, örök életről beszélt, amiket ők Krisztus Jézusban találtak meg. A főnix jelképét 1909 óta használja a Magyar Református Egyház, nem sokkal ezelőtt pedig Debrecen városa is címerének részéve tette ezt a mitikus teremtményt, utalva a város protestáns lelkületére.
A horgony, mint jelkép a protestánsok számára a hitben való kitartást és megmaradást hirdeti. Beszél még arról, hogy Isten ígéreteibe mindig bele kell kapaszkodnia az emberi egzisztenciának, és hinnie kell, hogy van megtartatása az ígéretek által. Beszédes bibliai példája ennek a szimbólumnak, amikor Pál a reménységet hasonlítja horgonynak, ami behatol Isten titkai mögé és megkapaszkodva megtart minket (Zsid 6,19).
A kakas, amely szintén megtalálható a református templomok tornyain, egy újabb őskeresztyén jelkép, aminek üzenetét fontosnak tartotta a reformáció népe: beszél az éberségről, a figyelem szükségességéről, illetve figyelmeztet, hogy várjuk az ítéletre visszatérő Jézus Krisztust. Ahogy a kakas éberen figyeli az új nap kezdetét, nekünk is éberen, hitben megerősödve kell figyelnünk a világ eseményeit, tudva, Kicsoda az, akit visszavárunk. Az evangéliumot ismerve ez a jelkép beszél még az emberi gyarlóságról és bűnről, mivel Péter apostol Krisztus-tagadására is emlékeztet.
Protestánsként óvatosan kezeljük a kereszt használatát, mivel számunkra az a kereszt, amin megtalálható a keresztre feszített Jézus Krisztus testének ábrázolása (corpus), nem közvetíti a keresztyén reménységet, mivel csak a nagypénteki történésekre tekint és nem a húsvét csodáját sugározza. Azonban van egy keresztfajta, amit a francia protestánsok (Kálvin, azaz eredeti nevén Jean Cauvin is ez volt), a hugenották használtak. Ez a keresztforma nem tartalmaz Krisztus-ábrázolást, mégis gazdag szimbolikával rendelkezik. A liliomok és a kereszt szárai által bezárt háromszögek a négy evangélistát, a kereszt szárain szereplő kis körök a nyolc boldogmondást, a liliomok (a Bourbon királyi család címervirága) szárai a tizenkét apostolt jelképezik. A kereszt alján a galamb alakja pedig a Szentlélek munkájára mutat rá. Mivel Kálvin is használta ezt a szimbólumot, nevezik ezt Kálvin-keresztnek is.
A kehely elterjedt református szimbólumként elsősorban az utolsó vacsorára, illetve az úrvacsorára emlékeztet, aminek során Krisztus értünk hozott áldozatáról emlékezünk meg. Azonban a kegyelemre is mutat ez a jelkép, mivel jelezheti, hogy a kegyelem színültig csordult pohár, ami csak miránk vár, hogy kiigyuk.
A zászlós bárány jelképe tipikus azonosító jele a helvét ágú reformációnak, amely Kálvin János és munkatársai vezetésével ezzel a szimbólummal Krisztus áldozatára és győzelmére mutat rá. A bárány zászlójában található a svájci címer, amely jelzi: svájci, helvét irányú polgári és egyházi folyamatról van szó. Bibliai kötődése Ézsaiás prófétához vezethető vissza, aki beszél arról, hogy a bárány a Messiáshoz hasonló, mivel mindkettő csendben tűrte a szenvedést.
A teljesség minden igénye nélkül ez az a néhány református szimbólum, amit használunk. Emlékezzünk vissza jelentésükre mindenkor, amikor találkozunk velük! Remélhetőleg mi is továbbadhatjuk mindezt a tudást, hisz a református képek és szimbólumok az évfordulók távlatából is beszélnek hozzánk.
Laskoti Zoltán
