„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”(Galata 2,20)
„Nem vagyok jó keresztyén, mert…” – gondoltam, mondtam már sokszor. Vannak olyan periódusai az életemnek, amikor a hívő keresztyén ember rossz példája vagyok; adódnak olyan helyzetek, amelyekre a reakcióm nem éppen krisztusi. És igen: jó lenne néha megmondani a magamét, kiosztani a másikat, mindezt egyáltalán nem építő szándékkal. Szívesen ítéletre küldenék másokat egy-egy tette alapján, jogosan vagy épp jogtalanul. Talán sokakhoz hasonlóan én is szeretném időnként felhasználni akár testi erőmet is, hogy rendezzek egy igazságtalan helyzetet. De miért is nem teszem, tesszük mindezeket meg?
Életünk mindennapjaihoz rendelkezésünkre áll egy használati utasítás: a Biblia. És ha nem megfelelően, nem a használati utasítás szerint éljük az életünket, akkor funkcióját veszti. Attól még, hogy sok mindent meg tudnék tenni az életemmel/életemben, mégsem biztos, hogy meg kell tennem azokat. Más a rendeltetése, ahogy arra Isten igéje figyelmeztet. A hűtőszekrényt hűtésre használjuk, pedig a ruháinkat is belepakolhatnánk. Nem tesszük mégsem, mivel a rendeltetése más.
Több éve vagyok már hívő keresztyén, azonban ennyi év alatt sokszor volt szükségem megújulásra. Eljutottam keresztyén életem mélypontjaira úgy is, hogy mindennapjaimnak szerves része volt az igeolvasás.
Amikor kétségek gyötörnek a lelki életemmel kapcsolatban, hajt valamiféle vágy, hogy ezen változtassak. Megoldást minden esetben az Isten igéjén való elmélkedés, az abban való elmélyülés jelent. Eszembe jutott néhány bibliai „nagy”, akikre sokszor példaként tekintünk. Ők is eltávolodtak Istentől, bűnt követtek el, rossz döntéseket hoztak, az Úr mégsem vetette el őket. Ha tanulmányozni kezdem az életüket, akkor Isten ezen keresztül csak megerősít: nem egy-egy tettem, vagy tetteim sokasága szerint ítél meg az Úr, hanem az összkép alapján.
Noé feddhetetlen volt, mégis részegségig itta magát.
Ábrahámnak Isten ígéretet tett, hogy megáldja, ő mégis többször hazudott, hogy védje az életét.
Áront (és fiait) arra választotta Isten, hogy örökre Neki szolgáljon, áldozatot mutasson be Istennek, mégis képes volt bálványt készíteni a zúgolódó népnek a pusztában.
Dávid, akire Isten lelke szállt, a paráznaság bűnébe esett.
Péter, aki Jézus csodáinak szemtanúja volt, megtagadta.
Egyikükre sem csapott le Isten azonnal tüzes villámmal, mert nem egy rossz döntésük alapján ítélte meg őket (még ha a büntetés nem is maradt el). Emberek voltak, és kegyelmet, új esélyt kaptak. Minden hibájuk ellenére Isten kedves szolgáiként tekintett rájuk.
Ad-e megújulást ma Isten igéje? Ó, igen, de még mennyire! Újabb és újabb kincsre lel a hívő ember a Biblia olvasásakor. Van, hogy egy biztató igén keresztül szól, és van, hogy keményen megfed. Ő tudja, hogy mikor mire van éppen szükségünk. Viszont jó, ha tudjuk: nem a Biblia történeteinek egyszerű ismerete, nem a tudás, hanem az élő hit tud megmenteni. Életünknek más útmutatója, megújítója nem is lehet Isten igéjén kívül. Ezután nem élek már önző vágyaim szerint, hanem: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. (Galata 2,20)
Gátasné Szatmári Valéria
