4. nap – December 4.
Sötétség, homály… nagyhatalmak közötti kiszolgáltatottság, háború, függés… hataloméhes, korrupt vezetés… szegénység, bizonytalanság, szorongás, félelem, irányvesztettség… Isten segítségében való bizonytalan bizakodás… majd a rossz döntések utáni pusztítás…
Ebben a bizonytalan, feszültséggel teli, nagyon nehéz korszakban szólal meg Jeremiás által Isten üzenete, és ad reménységet népének.
„Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” Jeremiás 23, 5-6
Nagy bátorítás – szinte hihetetlen, hogy Isten véget fog vetni a gonosz királyok uralkodásának, a kiszolgáltatottságnak, és egy olyan dávidi királyt ültet a trónra aki, bölcsen uralkodik és rajta keresztül Isten igazsága érvényesül majd. Elképzelhetetlen, hit által mégis ez az ígéret lesz fénysugár a sötétségben.
Isten ígéretének első szintje teljesült be, amikor 70 évvel később népét hazavitte a fogságból. Ígéretének egy mélyebb szintje Jézus testet öltésében teljesedett be, akiben Isten Országa érkezett el az ember világába. Bár sokan nem ismerik fel, de akik befogadják, azok Isten fiai lesznek. És végül ez az ígéret Jézus visszajövetelével lesz majd teljessé, amikor Ő, mint Úr és Király, győzelmesen jön vissza.
Mit várunk Adventben?
Isten ígéretének beteljesedését – a fény, a remény felragyogását az életünkben. Jeremiás korához hasonlóan ma is fájnak az igazságtalanságok, a tehetetlenségünk, a sokszor kilátástalannak látszó helyzetek: mit tehetek, mi a feladatom, a küldetésem? Jelen vannak családunkban és egyéni életünkben is az elakadások, ahol nem látjuk, hogy merre menjünk tovább, és ott égnek a hiányok, kudarcok, a mélyen hordozott sebek. Ott ég a vágy a szeretet, az elfogadás után, és a bizonytalanság mindezzel kapcsolatban. Szorongások, megfeleléskényszer – ugyanakkor vágyakozás a szabadságra, békességre, teljességre: egy igazság és béke által meghatározott életre.
Adventben bennünket is arra hív Isten, hogy álljunk meg és találjuk meg a csendnek, a befelé, felfelé figyelésnek azt a helyét, ahol őszintén találkozhatunk Vele és önmagunkkal, ahol reménységünk megújul. Ahol felismerhetjük Jézusban a megígért királyt, Akiben Immánuel, velünk az Isten! A Királyt, aki igazságát, bölcsességét abban mutatta meg, hogy az életét adta azért, hogy kudarcaink, elakadásaink, fájdalmaink ellenére a fényt, a reménységet számunkra elérhetővé tegye. Ahol meghalljuk azt a szelíd hangot, ami bűnbánatra hív, de ugyanakkor biztat, bátorít, Isten szeretetéről biztosít, utat mutat: fényében új módon láthatom nemcsak magamat, de a mellém helyezett társat, testvért, felebarátot is. És a körülöttem lévő rendszert, aminek Ő szintén királya. Ahol meghallhatom, hogy mire hív az Ő szolgálatában. Keressük, várjuk ezt a mélyebb látást, találkozást az Adventben!
És végül erősödjön meg szívünk Jézus visszajövetelének várására! Mert ez az a cél, ami felé az életünk tart. Amikor a megígért Király teljes dicsőségében fog eljönni és uralkodása minden gonoszt megsemmisít, amikor az igazság, békesség és öröm lesz a mindent meghatározó valóság – akkor az ígéret harmadik szintje is be fog teljesedni! És végre Istent színről színre fogjuk látni. Használjuk hát ki az időt, és életünket határozza meg már most ennek az eljövendő országnak a valósága!
Dani Eszter
