21. nap – December 21.
„Te pedig, aki imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6,6)
Egyszer mondta nekem valaki, hogy „amilyen a kapcsolatod Istennel, olyan az emberekkel is”. Belegondolva, tényleg lehet némi közös a kettőben, és talán ez főként az egymásra szánt minőségi idő…
Gyakran bár szeretnénk több időt tölteni a szeretteinkkel, a napi teendőink mégsem engedik ezt meg. Nem is arról van szó, hogy pusztán időt szánnunk nehéz valakire, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy osztatlan figyelmet szenteljünk a másikra – pedig a minőségi idő épp erről szól. Odafigyelni a mellettünk lévőre nem részlegesen, nem mellékesen, hanem kizárólagosan, egyedül őreá irányítva a figyelmünket. Istennel való kapcsolatunkban is erre kell törekednünk. Az advent számomra egy csodálatos időszak arra, hogy átgondoljam, mi tölti ki a napjaimat, és mi az, ami valójában ki kellene, hogy töltse?
„Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.” (Gary Chapman)
Szánhatjuk a perceinket sok elengedhetetlennek tűnő teendőre, de egyedül a Vele eltöltött idő által rendeződhet az életünk és az összekuszálódott, sivár, törődést szomjazó kapcsolataink is.
Legyen az ünnepünk minőségi idő szerető Istenünkkel és mindazokkal, akik ránk bízattak! Ez számít igazán, minden más másodlagos.
