Kedves Tesó!
A mai nappal elindulunk a böjti úton, amely a pusztába vezet. A pusztáról először is annyi, hogy nem csupán egy egyhangú terület, ahol legelészhetnek a szürkemarhák, hanem egy élettelen kő-és homoksivatag. Ha a mai Izrael vagy Palesztina pusztájába kilépsz, az első, ami meglephet, az a csend: egy bogár sem kaparászik azon a környéken, mert nem tud megélni. Ez a süket csend pedig szinte beszakítja a dobhártyádat.
Jézus is kimegy a pusztába. Nem magától, hanem a Szentlélek vezetésével. Mert itt kell felkészülnie a szolgálatra, itt kell elkezdenie az értünk viselt szenvedést. Elindul a játszma az emberiség életéért: egymással szemben a Kísértő és Isten Fia. A tét élet vagy halál. A negyvenedik nap után megéhezik – már a saját teste is ellene fordul és ekkor lendül támadásba a Sátán.
Megdöbbentő, hogy Jézus is elszenvedte a kísértést. Talán ez a kulcsa ennek az igeszakasznak: Ő sem volt kivétel. Őt is megkörnyékezte a Kísértő, hogy használja fel isteni erejét a saját céljaira. Ebben az volt a csapda, hogy pont ezzel bizonyította volna be Jézus, hogy még ő sem tud bűntelen életet élni isteni beavatkozás nélkül, így az ember nem menthető meg.
Nem elkerülni és megelőzni, de eltűrni a kísértést és a szenvedést – ez a Messiás útja. Hiába ígér hatalmat, isteni jelet az ördög, Jézus tudja, hogy népének egyetlen jel adatik: a kereszt jele, ahol elszenvedi népe halálbüntetését.
Talán rád is vár kísértés, szenvedés, kedves Tesó. Emlékezz ezekben a pillanatokban: nem vagy egyedül, és ha nem is kerülheted el, nem is előzheted meg, de megélheted és eltűrheted a legnagyobb kísértéseket, mert van, Akitől segítséget és támogatást, megmaradást kérhetsz.
Tégy így és ha a pusztában rád támad a Kísértő, szállj vele szembe Istennel az oldaladon!