Olvasd el: 1Móz 16 (1Móz 21)

Nagyító alá:
“Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy?
Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!
Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.” 1Móz 16,7-10.

Másold ki ezt az igeszakaszt, lassan, minél szebben kerekítve a betűket!

Írd a szöveg alá a válaszaidat a következő kérdésekre:

  • Ki ez a Hágár, mit tudsz róla? Hogy kerül ide? Milyen élete volt eddig Ábrahám házában? Milyen magasságok és mélységek voltak az életében?
  • Hol történik ez a találkozás? Hogy kerül oda Hágár? Mit jelenthet számára ez a hely a hosszú út után?
  • Képzeld magad az ő helyzetébe: milyen gondolatokkal, érzésekkel érkezhet oda? Írd le őket!
  • Első ránézésre melyik az a szó, amely a legtöbbször szerepel ebben az igeszakaszban? Mit üzen neked, hogy ilyen sokszor szerepel?
  • Hogyan kezdődik ez a beszélgetés? Ki a kezdeményező? Milyen következtetést tudsz ebből levonni?
  • Milyen hangnemet képzelsz az Úr angyalának szavaihoz? Számonkérő? Mérges? Csalódott? Parancsoló? Megértő? Együttérző?
  • Milyen érzésekkel távozik innen Hágár, és merre tart tovább az útja? Mit gondolsz, min változtatott ez a találkozás (az olvasmányban vannak utalások erre)?
  • Hol találkozik a te életed Hágár történetével? Melyik az a pont, amely hozzád is közel áll? Melyik az az érzés, gondolat, amivel azonosulni tudsz? Húzd alá a felsorolásodban!
  • Ha téged szólítana most meg Isten angyala, hová küldene vissza? Mi lehet az a hely, ahonnan szabadulni szeretnél, de ahol Isten még jelentős szerepet szán neked?
  • Mire van szükséged most ahhoz, hogy betöltsd az Istentől kapott küldetésedet? Mi hiányzik? Miből van kevés? Mi az, amivel nekikezdhetsz a feladataidnak? Beszélgess ezekről Istennel!
 

Forrás a pusztában. Szusszanásnyi töltekezés egy megerőltető útszakasz után, egy beláthatatlan út előtt. Aprócska jó a tengernyi rosszban. Lehetőség arra, hogy újragondoljam az életemet, azt, ahonnan jöttem, azt, ahová tartok.

Csak erőt gyűjteni álltam meg. Egy kicsit sajnálgatni magamat a bántásokért. Keseregni a reménytelen jövőm miatt. Feldolgozni azt, hogy egy senki vagyok, egy hiba, egy akadály. Tüske a bőr alatt.

Találkozás a pusztában. Nem várt fejlemény. Az Úr tudja, ki vagyok. Tudja, hogy úton vagyok. Feladata van számomra. Terve van velem. Angyalt küldött, hogy megállítson, visszafordítson, reményt adjon.

Lecke a pusztában. Vagyok, de nem egy senki. Van otthonom, de az nem a puszta. Van feladatom, és az nem a futás. Van jövőm, de az nem a pusztulás. Kellek Neki.

Neki kellek.

“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11)

Köszönöm, hogy így van!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .