 |
Mielőtt kinyitnád a Bibliád, csendesedj el és imádkozz! Mennyei Atyám! Hálát adok neked ezért az újabb napért a pusztában! Köszönöm, hogy csendet teremtesz körülöttem, hogy Rád tudjak figyelni! Kérlek, csendesítsd el szívem is, hogy meg is hallhassam a Te szavad! Szólj hozzám, én Istenem, mert szomjazom Rád és útmutatásodra! Szólj, mert szolgád végre hallja szódat! Vezess, formálj, erősíts engem Igéd által! Ámen Olvasmány: 2Móz 3 Nagyító alá: Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! 2Móz 3, 1-5 |
 |
Ahhoz, hogy elmélyülhesse ebben a kiemelt igeszakaszban, másold ki szépen, lassan és forgass meg minden szót magadban! Engedd, hogy téged is megszólíthasson Isten!
Isten csodálatosan munkálkodik. Hidd el, hogy Ő beszélő Isten, és hozzád is szólni akar! Hidd el, amit Isten neked is mond: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (…) Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 34,16; 30-31) |
 |
|
 |
A pusztában vagyok már hatodik napja. Végre elértem, hogy nem zavar már az a mély csend, amit magában rejt. Végre foglalkoztam magammal is. Azzal, hogy miért is vagyok itt? Azért, mert Isten Szentlelke engem is kihívott. Azzal, hogy ki is vagyok én, akit Isten erre a helyre hozott? Isten gyermeke, az Ő szerelmese, akivel megláttatja, hogy minden, amit alkotott jó. Haladok egyre beljebb és beljebb önmagamban, Ő pedig hirtelen megállít. Elcsendesíti gondolataimat egy hatalmas heggyel, amit elém állít. Kénytelen vagyok abbahagyni töprengésem, mert fel kell emelnem tekintetem a magasság előtt, hogy végre Rá figyeljek. Rá, aki ebben a végtelen csendben, ami végre bennem is megszületett, meg akar szólítani, be akar mutatkozni, feladatot akar adni. Le kell oldanom sarumat, mert szentté vált a hely ahol állok az Ő jelenlétében. Abba kell hagynom bemutatkozásom, hogy végre meghalljam az Övét. Ezt mondja nekem: „Vagyok, Aki Vagyok” – és tervem van veled! Jöjj hát Uram, Istenem és formáld át álmaim, formáld át életem, tégy alkalmassá a Neked való szolgálatra! Ámen. |
