Böjti ige-percek 7.

	Bibilanyitó imádság: Istenem, kérlek, segíts, hogy minden figyelmemmel a Te igédre összpontosítsak! Add, hogy a szemem meglássa, és a szívem megérezze, amit ma mutatni akarsz nekem szavad által. Ámen. Olvasd el: 2Móz 14 Nagyító alá: A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 2Móz 14,10-13
	Másold ki a fenti szakaszt kézírással, tetszőleges íróeszközzel! Húzd alá azokat a szavakat, amelyek számodra fontosabb jelentőséggel bírnak! Végy a kezedbe egy piros és egy zöld ceruzát (választhatsz más, neked jobban tetsző színeket is). A pirossal színezd át azokat a részeket, szavakat, amelyek negatív érzéseket, és zölddel pedig azokat, amelyek pozitív érzéseket keltettek benned! Tégy kérdőjelet oda, ahol a szöveg elgondolkodtatott; felkiáltójelet oda, ahol valami olyasmit közölt, ami fontos számodra! *Megfigyelések:* Találtál-e olyan szavakat, amelyeket alá kellett húznod? A piros vagy a zöld kiemelés van-e túlsúlyban? Milyen az igerészlet kicsengése számodra: pozitív, vagy negatív? Kik a történet szereplői? Milyenek az egyes szereplők érzései? Dühösek, félnek, reményteliek, esetleg csalódottak? Te melyik szereplőnek tudnál most a bőrébe bújni? Mi az, ami benned most félelmet/csalódást/csüggedést ébreszt? Mit tettél régebben, ha a félelem/csalódás/csüggedés a hatalmába kerített? Van-e valami, amiből, ami elől most menekülsz? Mivel biztat Isten minket a félelmeinkkel szemben? Mit jelenthet az igerész utolsó előtti mondata? Hogyan kell értenünk a helytállást a nehéz helyzetekben? Mit jelent ez alapján alapján nem helytállni? *Válaszom az Igére:* Fejezd be a megkezdett mondatokat: A mai igerészletben a legjobban az a mondat fogott meg, hogy ……… Az igerészlet nekem azt üzeni, hogy ……… Ezt ma így fogom megvalósítani a gyakorlatban: ……… *Imádságom:* Egyetlen Uram, Hálás vagyok neked, amiért …… Sokszor magamnak is nehéz beismernem, de megvallom Neked, hogy …… Mindenható Istenem, köszönöm Neked, hogy …… Kérlek Uram, bocsásd meg, hogy olyan sokszor fontosabb a mindennapjaim zaja és az elégedetlenkedésem a Te csöndednél, és így nem hallom meg, amit üzenni szeretnél Nekem. Kérlek, hogy meghallhassam biztató szavad a nehéz helyzetekben is. Te adj nekem hitet és bölcsességet a helytálláshoz. Ámen.

	Isten kihozta a népét Egyiptomból a fogságból, hiszen megígérte nekik. Mózes vezetésével elhagyták a földet, ahol annyi szenvedés érte őket. Mit érezhettek? Talán azt hitték, végre jobb jövő várja őket, szívük megtelt örömmel, megkönnyebbültek. De ekkor mi történik? „A fáraó közeledett.” Jön, amitől azt hitték, megszabadultak. Múltjuk olyan egyszerűen nem engedi ki karmából őket. Harc nélkül nem megy. Izráel népét olyan sok szorongatás éri Egyiptom földjén. Nagyon keményen kell megküzdeniük nap mint nap az életben maradásért, még az alapvető élelemért is. Annyiszor kiáltanak Istenhez, hogy szabadítsa meg őket! S mégis, miután valóban megtörténik, az első szembejövő nehézségnél Mózest vádolják. Visszakívánkoznak fogságuk földjére: inkább rabszolgaként tengődni, mint szabadon élni és meghalni. Sokszor sejtjük, hogy rossz helyen vagyunk. Sokszor érezzük, hogy van az életünkben valami, amitől meg kellene szabadulnunk. Annyiszor rájöttünk már, hogy magunk mögött kellene hagynunk a múltunk fájdalmait, haragját, neheztelését, de nem lépünk, mert az esetleg áldozatokkal járna. Harcba keveredhetnénk, saját magunkkal, makacsságunkkal, akaratunkkal, gyengeségeinkkel kellene szembe néznünk. Kedves TeSó! Isten ma azt üzeni Neked, aki szabadulni szeretnél félelmedtől, haragodtól és letennéd a múltad terheit: „Ne félj! Állj helyt, s meglátod, ahogyan megszabadítlak téged!”