 |
Mielőtt kinyitnád a Bibliát imádkozz: Drága Atyám! Segíts, hogy a napot hálás szívvel kezdhessem el! Köszönöm, hogy mai nappal egyben annak lehetőségével is megajándékoztál, hogy mindent újra kezdhetek! Hogy ma másként csinálhatom a dolgaimat. Köszönöm, hogy ma más szemmel nézhetek a körülményeimre, az áldásaidra, az útmutatásodra! Engedd Uram, hogy igéd tanulmányozása ma megerősítse bennem a helyes hozzáállást! Ámen. Olvasmány: 2Móz 16 Nagyító alá: Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 2Móz. 16,1-4 |
 |
Kedves olvasó! 🙂 Hogy mélyebben megérthesd az olvasott igét, írd le a kiemelt igeszakaszt. Ezután tetszőleges író-, szövegkiemelő eszközzel emeld ki a leírtak azon részeit, melyek a leginkább elgondolkodtattak, megérintettek.
Kihívás: panasz és elégedetlenség helyett – HÁLA. Ma ehhez kérd Isten segítségét: 1. Lépés: Gondold végig, majd vesd papírra azokat a dolgokat, melyek miatt mostanában panaszkodsz, aztán gyűrd össze, dobd ki a panaszlistádat, s a mai nap csak azokra a dolgokra koncentrálj, amelyekért hálát mondhatsz Istennek! Vedd észre gondviselését a legapróbb történésekben is! Így imádkozz: 2. Lépés: Este lefekvés előtt írj hála-listát azokról a dolgokról, amelyekkel a nap folyamán Isten megajándékozott, és mondj köszönetet a mindezekért Neki! |
 |
|
 |
Miközben Istennel járunk, vannak időszakok az életünkben, amikor különösen nehéz megelégedettséggel tekinteni az életünkre, és gyakran abba a hibába esünk, hogy megkérdőjelezzük Isten gondviselését, vezetését. Olyan könnyen képesek vagyunk megfeledkezni a mindennapos, aprónak tűnő csodáiról, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy Ő igenis figyel ránk és ezek nem csupán a véletlen, vagy a szerencse művei. A kételyeknek a várakozás idején vagyunk a leginkább kiszolgáltatva. A kísértő akkor jelenik meg, amikor türelmünk fogytán. De újra és újra meg kell erősödnünk Istenünknek abban az ígéretében, hogy Neki gondja van ránk, hogy kopár földön is jól tart bennünket, és hogy Ő arra vezet, amerre haladnunk kell. Olyan különleges számomra, amikor Isten kijelenti, hogy mennyei mannával fogja táplálni az Ő népét, de hozzá teszi, hogy mindenki csak egy napra valót szedhet össze – ezzel teszi őket próbára. S a nép elbukik, mert sokan másnapra is gyűjtenek élelmet. Számomra ez egyértelmű bizalmatlanág Istennel szemben. Vajon hányszor esünk bele hasonló ballépésekbe mi is, mert megfeledkezünk Isten ígéreteiről? Mert gyakran pont így tesz próbára Isten minket is, amikor azt várja tőlünk, hogy elégedjünk meg azzal, hogy mindig csak a következő lépést mutatja meg előttünk. Ezzel teszi próbára a hitünk és a belé vetett bizalmunk. „Ne veszítsétek el tehát a bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek…” (Zsidók 10:35-36) |
