 |
Olvasmány: 1 Sám 17 Tanulmány: Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj el, az ÚR legyen veled! 1 Sám 17, 34-37 |
 |
Egy fiatal fiúról szól a történet, akit te meg én Dávid királyként emlegetünk általában. Láttuk a magasságokat, amikbe Isten emelte, és a mélységeket, amiket emberi gyarlóságai miatt kellett megjárnia. De emlékszel még arra, hogyan indult útnak? Mi vezérelte, kik vették körül, és milyen esélyekkel indult abba a bizonyos, sorsdöntő csatába? Csendesedj el, csukd be a szemed! Próbáld elképzelni a történetet. Az izráeli harcedzett férfiakat, akik félnek; a filiszteusokat, akik túlerőben vannak; Góliátot, aki lekezelően, nagyképűen s magától eltelve áll az ellenséges hadsereg élén. Végül lásd meg azt a pásztorfiút, aki Saul elé merészkedik, hogy közölje: le akarja győzni az Óriást. Keresd Istennel együtt a válaszokat a következő kérdésekre:
|
 |
|
 |
Nem vagyok alkalmas, Uram. Kicsi vagyok és erőtlen. Nekem ez nem megy. Lehet, hogy a pusztát nem is nekem találták ki? Csinálja más, aki erősebb, harcedzettebb, tapasztaltabb… mindegy hogy ki, csak ne én, jó? Mert mi lesz, ha puszta legyőz? Ha ott maradok, és nem talállak meg Téged. S már az óriásaim is megjelentek, akik félelmetesek, erősek és nagyobbak nálam. Mit tegyek? Egy percre talán magamba roskadok. Hezitálok. Elgondolkodom, hogy visszaforduljak-e. Aztán megállok és visszanézek. Nyertes csatákat látok magam mögött. Győzelmeket, amiket Isten adott. És lassan rájövök: Ő adta. Nem én nyertem, nem én értem el, sohasem rajtam múlt. Tőle kaptam ajándékba. Bizalom. Szabadesés. Megteszem? Akarom. Lépek. Édesatyám, engedd meg, hogy bízzam benned. Te látod, hogy sokszor milyen nehezen megy. Hogy a racionalitásom milyen gyakran választ el Tőled. Hogy hányszor hiszem azt, hogy rajtam múlik a győzelem. Uram engedd meg, hogy elfogadjam, nélküled erőm véges, és hamar elfáradok. Kérlek, engedd meg, hogy együtt győzzünk! Adj erőt a harchoz, de legfőképpen, légy ott jelenléteddel! Jézusért kérlek, Ámen. |
